2011. július 4., hétfő

A franciak Coca Colaval itatjak a gyerekeiket?

Volt a bolcsiben medence parti, a szulok is jelen lehettek. Nana, felugyelni a sajat kolykunket.

Vinni kellett valami eledelt is. Mar egy hete ki volt rakva a papir az eloterbe, ahova a szulo beirhatta a gyereke nevet a sos suti, vagy az edes suti oszlopba. Maja az edes suti oszlopba kerult, mivel en csak csokis muffint tudok sutni, nem vagyok valami nagy asz a konyhaban.

Majanak mazlija volt, mert az elso turnusban furodhetett. Volt egy gyerek, akinek mintha herpesz lett volna a szajan, brrr, na ettol megmenekult Maja.


De vissza a cimhez. Amikor a gyerekek megebedeltek, akkor jottunk mi szulok es ekkor lattam, hogy sok szulo adott Coca Colat inni a csemetejenek. 3 ev alatti gyerekeknek. Nekem ez remesen furcsa, nem eleg, hogy koffeinnel itatjak a kolykot, de rontjak a cukorral a fogukat es meg a sok "Coca Cola titok" osszetevorol nem is tudunk. A gyerekek ebedjeben csak a chips volt kifogasolhato, de azon meg nem rokonyodtem meg annyira. Azt hittem, hogy kozos lesz az ebed, de lattam, hogy valaki kihuzta magat, mert kulon kajat vitt a gyerekenek. Sylvie, a rendorlany kesz kajat vitt Enolanak. Volt, aki csinalt valodi kis bebiszendvicseket, de csak a sajat gyerekenek adott belole. Volt, aki koktel paradicsomot vitt egy kis rizssalataal, szinten csak a sajatjanak. A chipset sem dobtak be a kozosbe, de Maja intezkedett, lerantotta a foldre, jol kiborult a zacsko tartalma :D.

Hozza kell tennem, hogy en nem vagyok egy kovetkezetes szulo, sem hosanya.




Megint hetfo

Tegnap ugy beebedeltem, hogy nem tudtam vacsorazni. Pedig csak konnyu nyari kajakat ettunk, hideget, kuszkuszt, ami allitolag, ha hideg, akkor mar tabulettnek (taboulette?) mondjak. Napon szaritott paradicsom volt benne, marha finom volt. Volt meg krumplisalata, zoldbabsalata, hideg, vekonyra szeletelt marhahus, hideg grillcsirke. Komolyan allati finom es nyarias volt minden. Vegul salata (salatalevel, minden francia etkezes kotelezo lezaro kelleke) es a sajtok. Muszaj voltam enni egy nagyon pici keksajtot es briet. Aztan jott a torta, hiszen szulinapi partin voltunk, Trianon volt, marha finom csokitorta. Igy hivjak, hogy Trianon, hat szemtelenseg, de tenyleg orulet finom.

Majara nagyon buszkek voltunk, hogy ilyen szimpatikus, baratkozos gyerekunk van, jot "focizott", mindenkivel szivesen setalt, semennyit nem hisztizett, jot evett, mindenki csodajara jart, hogy meg ilyen jo gyereket, raadasul meg szep is (ezt lehet, hogy csak illendosegbol mondtak, de azert egy csinos es konnyed nyari ruhacskat adtam ra, tenyleg csinos volt)...
Na persze ahogy hazaertunk megkergult :D. Sikitofrasz es kezelhetetlenseg, igy egyben.

Aposom rokonaihoz voltunk hivatalosak. Apos huganak a kislanya lett 20 eves, ha lattatok meg szep lanyt!!!! Az apja arab, a lany finoman arab, szerintem siman megnyerne egy szepsegkialyno valasztast, de ahogy elnezem egy semmitmondo pasassal jar. Remelem legalabb gazdag a pasija! ;)
Ez az egesz csalad nagyon kedves, olyan hagyomanyosak, nem olyan bohokasak, mint a dedi vonala. Ott voltak Polette nagyiek is, o egy klasszikus nagyi, otthonkas. :) Most talalkoztam eloszor egy csomo-csomo unokatestverrel, voltunk vagy 30-an.
Jol ereztem magam. Bar meg mindig nem tudok magasroptu beszelgetesekbe elegyedni, de mar nem vagyok olyan feszult a nyelvi korlatok miatt, mint az elejen voltam. Lehet, hogy 10 ev mulva mar szimpatikus is tudok majd lenni, nemcsak karotnyelt kelet-europai fapina. :D

2011. június 7., kedd

Hajnali 5 óra

Maja, ha olvasod ezt a bejegyzést, válaszolj!

Miért kellett neked ma reggel 5-kor felébredned? Azért 20 hónaposan már igazán nem kellene ilyen hajnalok hajnalán kipiszkálni a szüleidet az ágyból! Persze, belátom, miért nem mentem aludni korábban?!? Éjjel egykor feküdtem le, de már nagyon meg kellett venni a repülőjegyeket augusztusra, illetve szeptemberre.
Sikerült is, elég komplikált volt, pláne, hogy az Easyjetnél nem lehet egy tollvonással, azaz egy banki utalással intézni az egészet. Így néz ki az utazás:

Budapest-Párizs: augusztus 18. Anya jön.

Párizs-Budapest: augusztus 24. Anya és Maja megy.

Budapest-Párizs: szeptember 6. Anya, Apa és Maja jön.

Párizs-Budapest: szeptember 10. Anya és Apa megy.

Addigra a kisfiú garantáltan meg fog születni, így nem kell megint útnak indulniuk a szüleimnek. Két legyet egy csapásra.

2011. május 31., kedd

A péknél

Ma végre Maja kapott ajándékba egy sütit a péktől. Sikerélmény!
Annak idején, amikor a kistestvérem kicsi volt mindig kapott egy szereletke pizza bianca-t a péktől. Itt nekem furcsa volt, hogy nem elég, hogy Maja nem kap egy kenyércsücsköt sem, de még egy barátságos pillantást sem. Ma végre megtört a jég, igaz, ezzel a pékkel még soha nem találkoztam. Az is igaz, hogy az óvárosi pékasszonytól nem is várom, hogy barátságos legyen, mert ő egy tipikus francia fridzsider. Ahol ma voltunk, az egy arabok által üzemeltetett pékség, több a mosoly, több a kedvesség, csak a kenyerük nem annyira finom, mint az óvárosi pék kenyere. Maja apja azt mondja, hogy az araboknál "ipari kenyeret" lehet kapni, míg az óvárosi péknél sk. gyártású kenyeret. Én személy szerit ritkán érzem a különbséget a kenyerek között. A sima baguettera gondolok. 

Pizza bianca: egyszerű fehér pizza, olíva olajjal meglocsolva és sóval meghintve.

2011. május 29., vasárnap

Vasárnap

Mi most értünk haza. Vendégségben voltunk az uram kollégájánál. 2 órán keresztül araszoltunk haza ebben a cafka (= quva) városban, amit Párizs és Agglomerációjának hívnak, hála valami külvárosi villamosvonal építésének és a Roland Garrosnak. 51 km-t kellett megtenni hazáig, igazán nem sok, de katasztrófa, hogy mekkora dugók vannak vasárnap kora este. Az uram hazaérve bevett egy Cataflant, mert szét akart robbanni a feje, szó szerint fogta a fejét két kézzel. Persze meleg is van, légkondiztunk, attól meg az én  szemgolyóm fájdult meg. Napszemüveg mögött!
A vendéglátók aranyosak voltak, jól éreztem magam náluk. 2010 februárjában találkoztunk utoljára, akkor hozzá sem tudtam makkanni a társalgáshoz, ehhez képest most értettem mindent. Őőőő, majdnem mindent. :D De legalább tudtam társalogni. Ebéd után elmentük közösen egy erdőbe is, azon belül is egy tópartra, leheveredtünk egy pokrócra pihengetni. Igazából csak én hevertem, mert 3 felnőtt 2 gyereket kergetett, Maját és Évát, akik egyidősek (3 hó korkülönbség van a kettő kisliba között). Féltünk, hogy beesnek a tóba. Már csak az hiányzott volna.
Az ebéd BBQ parti volt, a teraszon grilleztek húst, elég finom lett, de ezek a franciák irtó keveset esznek. Nekem egy csirke alsócomb és egy szárnya jutott, a többieknek is kb. ennyi. Ez a fél fogamra sem elég eredetileg. De nem voltam nagyon éhes, mert az előételtől jól is laktam. Az előétel itt nem valami komolyság, hanem a dohányzóasztalra kipakolnak ezt-azt, például chipset (!), koktélparadicsomot, olívabogyót, ilyesmiket. Itt ma volt extraság is: tonhalkrém. Elég fincsi volt, megkóstoltam. Kenyérkékre kellett kenni, önállóan. :S
Ezekkel a semmiségekkel és az italokkal az ember jól megtömi a gyomrát, aztán ráér a főétel. Azért volt krumpli is és saláta is a főételhez. Végül sajt és süti (azt mi vittük).

Kiegészítő információk:

A kislánynak az anyja adott a szopókás poharába Coca Cola Zerot.  Én nem vagyok egy ősanya, sem hősanya, de ilyen műanyag, aszpartamos, buborékos italt biztos, hogy nem adnék még a gyerekemnek ennyi idősen.

A kislány cipője egy feslett balerinacipő volt. Ez a család jómódú család, de ezek szerint a cipőkre nem fektetnek nagy hagsúlyt.

Pletyka:
ahol tegnap voltunk vendégségben az kb. 25 km-re van Párizstól, agglomeráció, de ők Északon vannak, míg mi Délen, ők dombon, mi katlanban.
Az ablakukból látni az Eiffel-tornyot és a Sacre Coeurt is a Montmartreon. Kinézek, megdícsérem a panorámát, hogy ez állati klassz, a csaj meg mondja, hogy aha, nézd, ott az Eiffel-torony és azt hiszem az ott a Sacre Coeur. Wazz, éppen ezért dícsértem meg a panorámát, gondoltam magamban. 
De, fúúúú, wazze, ott él, ott született és nem tudja, hogy Párizs egyik legromantikusabb, a turisták által második legimádottabb nevezetességét látja az ablakából. Kussoltam, nem szóltam be, hogy lilaliba.

2011. május 16., hétfő

Weöres Sándor: A Tündér

Maja Tititől Karácsonyra egy magyar gyerekdalok cd-t kapott ajándékba és egy mesekönyvet Andersentől (most kérdezhetitek, Andersentől, vagy Tititől kaptam?). Mindkettőt imádja. Annyira, hogy a cd-t rongyosra hallgattuk, így kicseréltem egy másikra, hogy legyen valami változatosság is ebéd közben, ne mindig Vuk és a Bűvös sárkány szóljon. Aztán most visszaraktam az imádott cd-t és meghallotta a Bóbitát és nyomott legalább 5 puszit egymás után az arcomra. Ilyenkor szó szerint el lehet olvadni, placcs!

A mesekönyvben, ha a Farkas és a kecskegidáknál járunk tudja, hogy a farkas kopog az ajtón, így Maja is kopog. A könyvön. Elbújik a paplan alá, amikor az okos kiskecske elbújik az antik állóórába.
Hófehérkénél pedig pisszeg és az ujját a szájára rakja, amikor Hófehérke éppen alszik (vagy már tetszhalott?).
A mesekönyv tele van macskákkal, mutatja is, hogy ott a máááá(o).

Altatásnál, miután befejeztük az interaktív mesemondást, lekapcsolom a villanyt, összebújunk és én elénekelem neki a Bóbita, Bóbitát.

Bóbita, Bóbita táncol,
Körben az angyalok ülnek,
Béka-hadak fuvoláznak,
Sáska-hadak hegedülnek.

Bóbita, Bóbita játszik,
Szárnyat igéz a malacra,
Ráül, igér neki csókot,
Röpteti és kikacagja.

Bóbita, Bóbita épít,
Hajnali köd-fal a vára,
Termeiben sok a vendég,
Törpe-király fia-lánya.

Bóbita, Bóbita álmos,
Elpihen őszi levélen,
Két csiga őrzi az álmát,
Szunnyad az ág sürüjében.

2011. május 14., szombat

Bukfenc

Maja pár napja megtanult önállóan bukfencezni. Nem mi mutattuk meg neki! Mi csak figyeltünk, hogy ne törje ki a nyakát, de ő tökéletesen összehajtogatta magát és hopp, már kész is volt a bukfenc. Fürdés után, meztelenül szereti csinálni a legjobban, de akkor legalább 20 bukfencet hány egymás után a hitvesi ágyon. Nagyon ügyes!
Majd levideózom és felrakom bizonyítéknak.

A bukfencet franciául galipette-nek mondják (ejtsd: gálipett), olaszul capriola-nak.