Már jó ideje tisztában vagyok vele, hogy engem a legmélyebb alvásból nemcsak a gyerekek ébresztenek fel rendszeresen, hanem az apjuk is és most anyukám is (anyukám nem rendszeresen, csak egyszer, maximum kétszer). A hülye telefont is sokszor elfelejtem lenémítani. Végképp senki nem keres engem, aki számít (a szüleim igen, velük napi szinten beszélek), csak a sok reklám, biztosító társaság és emlékeztető csörömpöl.
De ha nem is ébreszt fel senki este fél tízkor azzal, hogy alszom-e, az fix, hogy magamtól kelek fel reggel hatkor, előtte persze még éjjel is, rapszódikus időpontokban.
Innen fogva pedig semennyire nem érzem magam használhatónak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése