2014. július 16., szerda

Hírzárlat

Végre lenne miről mesélni és nem lehet. Tartom a pletykastopot.

Legyen elég annyi, hogy egy 150 éves családi villában vagyok egy olyan házaspárral, akik minden áldott nap mesélnek a II. Világháborúról, mivel személyeen átélték. Ez csak azért érdekes, mert az én nagyszüleim is mindig erről meséltek. Sajnos már meghaltak. A világháború akkora sokkot okozott,  magyarnak, franciának is, mindenkinek, akinek része volt benne, hogy halálukig erről mesélnek.

A bácsi régész, a néni biológus, genetikus. 90 év körüliek. 

Első megállapítás a háborúról, hogy majd éhen haltak. Mindenki ezt meséli.

A ház mennyei, pláne a padlás, ami tele van rézkürttel, hajókofferral, korabeli hintalóval. Minden szegletéről tudnék mesélni. Nem történelmet, mert a ház titkairól semmit nem tudok. 

De az, hogy alsó hangon 50 éves a tapéta és mintában ugyanolyan firhang, az szerintem hihetetlen. Úgy értem, a semmi közepén, egy eldugott francia kis faluban.

2 megjegyzés:

  1. Érdekes, az én nagyszüleim nem igen meséltek a II.világháborúról,mondjuk abban az időben még nem is annyira érdekelt.Most már érdekelne, de sajnos régen elmentek.Jó lett volna ,ha többet tudnék ezekről a dolgokról.Volt apósom mesélt Ő a Donnál volt,a hideg is kirázott,hogy miket élt át.

    VálaszTörlés
  2. Igazad van, nem minden nagyszülő mesélt. Olvastam erről én is.

    Ki vagy, Anonymus? :)

    VálaszTörlés