2014. április 24., csütörtök

Még mindig Puy l'Évêque

Tegnap is, ma is óriásit sétáltunk a gyerekekkel, míg apjuk az apja házát csinosította apjával.

3.88 km-t gyalogoltunk, igaz közel két óra alatt, mert közben gyűjtöttünk csigát, madártollat (brrr!), tobozt, kavicsot és ezer más kincset, még ebben a korban járnak. Ma végre nem felejtettünk el vinni a halaknak kenyeret. A haletetés is időrabló. 

Kabátban indultunk (már aki, mert én otthon felejtettem), amik menet közben lekerültek a gyerekekről és végül a kardigánok is, mert szépen kisütött a nap. Így aztán én, mint a málhás, három pulcsival, két kabáttal, újságokkal, fényképezővel, egyebekkel megpakolt táskával caplattam fel a hegyre, le a hegyről, fel a hegyre. Ilyen dimbes-dombos ez a vidék.

Én még nem unom ezt a környéket, természetesen persze naná, hiszen csak turista vagyok itt. Bezzeg, amikor úgy nézett ki, hogy itt kell élnünk, nem tetszett. Kínlódtam, őrülten hiányzott a nagyváros. Kocsi sem volt még a fenekem alatt, amitől úgy éreztem magam, mint egy fogva fogott fogoly.

Tetszenek a gyöngytyúkok.
Eddig nem tudtam, hogy őrült hangosan tudnak rikácsolni. 

Puy l'Évêque, a tegnapihoz képest másik prospektívából

Már legalább ötödször járok a városban és csak most fedeztem fel ezt a ficakot

Régen ez volt a parókia, ma rendes családok lakják

Mintha Fóton a filmgyárban járnánk, ott voltak ilyen díszletek annak idején

Csigát talál

Micsoda szemöldökök...

Mindenhol kristály tiszta a víz

Lemértem a szuper órámmal a távot: 3,88 km


2014. április 23., szerda

Megint futok

Már háromszor is voltam futni idén. Egyrészt, minek hagytam abba tavaly?* Másrészt mit foglalkozom én másokkal? Szerencsére nem is olyan nehéz újrakezdeni, mint ahogy gondoltam. 

Tegnap 4,05 km futottam, elég egyenletes tempóban. Nem rakom ide a "polarpersonaltrainer" adatlapomat, hogy ne röhögjetek ki. A tesómnak küldözgetem, elvégre tőle kaptam a szuper órát, muszáj beszámolnom neki, hogy egészséggel használom. Elég jól haladok, ahhoz képest, hogy milyen dagadt vagyok és mennyire lerobbant a szervezetem.

Itt futok. Nézegessetek képeket. Nem tökéletes fotók, de nincs nálam a rendes fényképezőgép. 

Puy l'Eveque

Ez a fenti kastély nagyon piszkálja a fantáziámat...

Borvidék

Borkastélyka a semmi közepén

Cégér, nekem nagyon tetszik

Minden egyes földterület gyönyörűen felszántva

Rózsabokrok minden szőlősor elején, hogy ne a szőlőt dézsmálják meg a rovarok

Lovak

A piros feliratnál vagyunk
Ennyire kanyarog a Lot folyó

Mert elment az életkedvem, kioktatott a pasasom, hogy ennek nem sok teteje van. Ezen lovagolok egy éve, hogy hogy mondhatott ilyet, de most már le tudom bagózni (nem igaz... egyszerűen nem tudok napirendre térni fölötte. Tegnap is elmondta minimum egy óra mozgás kell, de hiába, mert nem vette el a kedvem, sőt, ha ezen múlik, én szívesen lelépek 70 percre is. 

2014. április 20., vasárnap

Húsvét Puy l'Evequeben

Húsvétra leugrottunk apóshoz. Nagyon izgultam, mert amikor legutóbb itt voltunk, nem mindig volt jó... Most kedvesek, aranyosak velem, úgy látom nincs gond. Persze tudom honnan fújt a mérges szél. A lány, aki apósomnál él, nem bírt elviselni. Például olyanoktól úszott vérben a szemgolyója, hogy hagytam a 11,9 hónapos Andrejt játékot püfölni, hagytam őt mászni mindenfelé (a konnektorhoz és hasonló halálos tárgyak közelébe nem, nem vagyok plankton), mindig betereltem mindkettőt a fürdőszobába, amikor zuhanyoztam és a padlón játszottak a sógornőm 100 színes hajgumijával. Nem a csaj hajgumijával, hanem sógornőjével, aki már nem lakik apósnál és akinek már rövid a haja. A végén akkurátusan összeszedtem mindet. Ezek mind nagyon zavarták őt és elkezdett bemószerolni apósnál. Tudom, mert a csaj elmondta skype-n a sógornőnek (ők nagyon jó barátnők), hogy én seggfej vagyok, a sógornő elmondta anyósnak, anyós elmondta a gyerekeim apjának, a gyerekeim apja elmondta nekem. Bezárult a kör. Ezek után apósom is kiosztott néha. A legjelentősebb az volt, amikor dupla vacsorát adtam Majának, mert még éhes volt. Úgy kikaptam, hogy csak úgy zengett. Közönség előtt leszaranyázott. Mondván ő látja, hogy én minden órában etetem a gyerekeimet... de ezt már egyszer elmeséltem, most is csak azért, mert még mindig bennem van a jelenet. Most emiatt itt izgulok, hogy mikor csinálok rosszat, mikor kötnek belém, mikor leszek megint leszarozva.

Most úgy teszünk, mintha csípnénk egymást. Én sem vagyok túl őszinte, mert mindent nagyon megdicsérek. A lány egy-két éve vett magának itt egy házat. Igazából nagyon jó helyen van, őrült jó panorámával, de a lakás ízléstelen. Piros rozetta a nappaliban, onnan egy döglött lila szoba nyílik (belátni a nappaliból), amiben van magenta is, a konyha, ami a nappalival egy légtérben van (ún. amerikai) teljesen puritán se zöld, se szürke, se kék színű, szóval szerintem kicsit ízlésficamos, én meg már megint pocskondiázom, ezért most vissza a jósághoz.

Apósnál mindig nagyon jókat lehet enni és főleg egészségesen. Tegnap reszelt répa, uborka, pulyka, frissen vágott metélőhagymával megszórt pirított krumpli volt ebédre. Este pedig vadspárga (de mégseem... valami más a neve) krumpli, főtt tojás, szósz volt összekeverve és valami istenire sikerült. Volt rendes spárga is, amit spárgaszezonban maguk raknak el (sterilizálnak), aztán csak elő kell kapni, lecsöpögtetni és megenni. Isteni. Vacsorára más nem is volt. Persze, az elmaradhatatlan sajt, kenyér magától értetődő.


2014. április 16., szerda

Metroszexuális?

Andrej rendesen, 8 óra előtt ébredt, megreggelizett, együtt voltunk kettecskén, ő asszisztált a reggeli zuhanyzásomhoz, epilálásomhoz, körömfestésemhez, persze közben felfedezte az összes neszesszert. Aztán 10 óra körül felébredt Maja is, jó nagyot aludt. Elkészítettem az ő reggelijét is, asztalhoz ült, elkezdett enni, én visszamentem a fürdőszobába elvégezni az utolsó simításokat és mit látok? Andrej letolt gatyával epilál. Annyira cuki látvány volt, ahogy ő komolyan szőrtelenítette a kis nyurga lábait (még mindig csonti, ez a betegség jól megcincálta). 

2014. április 15., kedd

Arra van időd, amire akarsz

Andrej keserves sírással ébresztett 5.29-kor. Fülgyuszi. Már nem Adiaril, hanem Advil.

Autómosás, bevásárlás, Maja szépruha, futás halasztva.

2014. április 12., szombat

Farsang

Tavaly is piszok későn, bőven határidőn túl rendezték meg a farsangot az oviban. Azt hiszem a síszünethez igazítják. Azt még megvárják, hogy lecsengjen, utána buliznak. De egyáltalán nem biztos a teóriám.


Ilyen az, amikor egy 28. princess megjelenik az osztályteremben. Mind a 27 másik princessz elalél.

Muti a nyakékedet!

Mindjárt megpukkadok, ez annyira dögös!

Húúú, a diadémodnak búcsút inthetsz, lenyúlom!

(A kis narancssárga ruhás és narancssárga cipős lány mindig minden ruhája ennyire harmonizál:
az esőkalapja az esőkabátjához az gumicsizmájához, mindig nagyon szép ruhában van, a nagyon szép ruha passzol a hajgumihoz és a cipőhöz, de a harisnyához is... pontosan így szeretnék én is.)
Andris tigris ruhája már harmadszor üzemelt. Jó vétel volt!

Óvodások munkái

Szintén az ovisok farsangi művei