2012. április 21., szombat

Betoppanas

Tegnap ejjel 11 korul halkan kopogtattak az ajton, nem nyitottam ki, ugy szerettem volna hallani, mintha nem kopogtatas lenne, hanem mintha a dedi matatna lent a szobajaban, de ezutan valaki be akart jonni a konyhaablakon keresztul, de nem sikerult neki, hiaba probalta kinyitni a spalettat, igy ismet bekopogott az ajton, most mar kicsiket erosebbn: Adrien volt. :))) A hulyeje hantazott egyet delutan, hogy sokaig dolgozik, alkatreszt varnak Franciaorszagbol, sajnos nem tudni, mikor erkezik meg, blablabla, erre beallitott a dedi ajtajan szemelyesen, hus-ver mivoltaban. Ugy orultem neki, hogy meg picsogtam is.
Sikerult titokban tartania. Azt mindenki tudta, hogy ezen a hetvegen hazaugrik, de azt nem, hogy mar csutortok ejjel betoppan. Helyes fiu! 

Persze most nem annyira helyes, mert lelepett az imadott testverevel etterembe traccspartizni, ki tudja mikor jon haza. Most nezem, mar harmadnap van, csutortokhoz kepest. Megkerdezte, hogy zavar-e, ha lelep, mondta, hogy itthon marad, ha zavar. Mit mondhattam volna? Igen, zavar? Az mar poraznak szamitana, nem?

Maja nagyon meglepodott, hogy reggel az agyban talata az apjat, amikor felebredt. Csak fekudt es nezett, de nem ertett. Aztan szepen felmelegedett es adott egy puszit az apjanak.

Maja es apja elmentek reggel a bringammal. Maja imad a gyerekulesben utazni. Felveszi a kis kobakjat es suhannak. Nagyon meghato latvany, mintha egy romantikus, bonyodalommentes filmben lennenk. 
Andrejre is nagyon buszke, hogy alig 8 honapos es az a legfobb elfoglaltsaga, hogy felkapaszkodjon a kanapen, vagy a dohanyzoasztalon es alldogaljon. Nagyon ugyes kisfiu. Csecsemo arca van es mar alldogal, nagyon furcsa. :) 
Az apja nem gyoz csodalkozni rajta, hogy amikor elment "Svejcba" dolgozni meg nem volt foga, most pedig mar 2 is van, csak forogni tudott, most pedig mar maszik, sor felall. Videora is felvette a felkapaszkodast.
Igy az apja megis visszanyerte a helyes fiu cimket, hiszen igazi szeretettel torodik a gyerekeivel. 

A delutani alvas utan ertunk jott Sylvie, a rendorlany es elmentunk hozzajuk. Nagyon jol ereztem magam. Kicsit bosszant, hogy kezdem vele egeszen jol erezni magam, szinte baratnak tekintem. Azert csak "szinte", mert mar felek baratsagot kotni,. Kar, hogy pont most erzem melyulni a baratsagot, amikor el kell koltoznunk. Jo fej lany, igazi francia mentalitasa van. Ez abban mutatkozik meg, hogy osszesen 3 hetig szoptatott es ez mar neki rekordido volt, valamint nem turne egy olyan pasast, aki porazon tartana ot. Sara-rol beszelgettunk, az izig-verig olasz lanyrol, aki egy algir fiuhoz ment ferjhez. 
Sylvie Franciaorszagban szuletett, de a szulei portugalok. 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése