Week end

Apuka minden második héten ügyeletes, azaz minden második hétvégéje teljesen szabad, igaz a dolgos hétvégén sem kell megszakadnia, de tény, hogy nem túl jó, ha eltávolodik a lakástól, ennek ellenére az ügyeletes hét hétvégéjén nem jön velünk sehova, még egy háztömbnyire sem, de az egészben a szép az, hogy a szabad hétvégéken sem. Soha. Na jó, egyszer már jött, de morcos volt és teljesen osztályidegennek érezte a kirándulást, kiabált a gyerekekkel az autómentes városban, hogy ne szaladgáljanak (de ezt már biztos meséltem). A sima séták nem jutnak eszébe sem, ha elhívom, garantált egy "tökömtele" sóhaj. Amolyan franciás. 

Azért előfordul, hogy jó a kedve és elviszi magával az egyik gyereket. Az egyiket. Kettőt nem. Cigit venni és mivel más nem jut eszébe, bisztrózni. Jó franciához méltón. Na jó, mindig csak hantázok, tudom, inkább bevallom, hogy egyszer már volt két gyerekkel is sétálni a hetekben. Na az volt a meglepetés. Számára. 

Nyilván ő más szemszögből látja a dolgokat. Egész héten hajt, következésképpen neki jár a hétvégén déli tizenkettőig aludni. Minden hétvégén (szabad és dolgos hétvégén is, szombaton is, vasárnap is). Na jó, elő-előfordul, hogy már fél tizenkettőkor kimászik az ágyból. Én megebédeltetek, elpakolok, lerakom a gyerekeket aludni, délután kimegyünk, így ő jóformán este találkozik a gyerekekkel.

De nem rossz, mert este, ha van kedve, akkor főz valamit. Ha szerencsénk van, nem véres húst, hála nekem, hogy százszor elmondtam neki, nem szeretem a vérző cipőtalpakat, ezért ritkán próbálkozik. 

Azért jó ember ő. Tegnap, amikor elkapott a gépszíj és tetőtől talpig kitakarítottam, kedvesen mondta, hagyjam a fenében, úgysem lesz látszatja fél óra múlva. Éppen ablakot pucoltam. (PMS)