Benetton for ever

Éppen spenótot főztem, amikor mi jött velem szemben? Hát ez:

Nem az egyik előző bejegyzéshez kapcsolódik! De mit csináljak, azóta is mindig szembe jön velem a téma.

Megláttam a Benetton hírdetését és bevillant a tinikorom. A szüleim éppen Rómában éltek, én pedig Magyarországon próbáltam leérettségizni (vért izzadtam). Minden vakációt a szüleimnél és persze kistesómnál töltöttem. Szülők dolgoztak, tesóm iskolában, én pedig csavarogtam. Szerencsére mindig akadt havernőm, akivel lehetett mászkálni. Az volt a fő hobbink, hogy bementünk a Rinascente áruházba és befújtuk megunkat parfümmel, de nem százfélével! Én kifejezetten csak Oililyvel (érdekes, Franciaországban még nem találkoztam vele). Aztán mentünk tovább és elkértük a szimpatikus boltokból a reklámanyagot, nevezetesen Benettontól is. Végigmentünk a Via Condottin, a luxus netovábbja utcában és volt pofánk bemenni a boltokba (Prada, Ermenegildo Zegna, Max Mara, a többire nem is emlékszem, pedig micsoda divatmajom voltam, hát persze oroszlán hókuszpókkal és oroszlán aszcendenssel mire gondoltatok?) és szó nélkül, nagyon is kedvesen adtak valamit, általában a kirakatba kitett fordított V-alakú erős kartonra nyomtatott reklámokat, nagyon egyediek voltak. Senki nem hajtott el, mert csitrik voltunk. Micsoda jó világ volt és mennyire vagány voltam. Ma meg? Pfff. A zodiákusom azóta megváltozott nyúlra és amőbára.

A reklámanyagok ma is megvannak. Régen a szekrénysor tetejére helyeztem el a nagyszüleimnél, mert náluk laktam. Vajon mit gondolhattak rólam? :D