Karácsonynak vége, szedegetik le a fényeket az utcákról, jöhetnek a szürke hétköznapok, egészen tavaszig. Ma gyorsan megörökítettem a kedvenc díszkivilágításaimat. Már amiről nem maradtam le, mert a karácsonyi falu mára eltűnt és a pálmafákra csavart fényorgiák is. Kár. Megmutathattam volna, de igazából a Vörösmarty téri karácsonyi piac sokkal nagyobb kunszt, nem maradtatok le semmi extrémről.
Ma megvilágosodtam. Mintha Mohácson élnénk (lakossága 18604, míg Royané 18674) és onnan piszok ritkán tehetném ki a lábam, mert a főváros vagy jelentősebb város messze vannak. Például Bordeaux 124 km-re van tőlünk. Még azt sem lehet mondani mintha Gödön (18565) vagy Fóton (18968) élnénk és olykor-olykor beugranánk Budapestre.
Az Atlanti-óceán partján lakni meglehetősen felkavarónak tűnhet, de nem az, mert nem járunk úszni, hajókázni, pecázni napi szinten, sőt télen vigyázni kell a gyerekfülekre, ezért aztán szélvédett területekre voksolok, amikor legelni viszem a gyerekeket. Megjártuk már kétszer az éjjeli ügyeletet fülfájással, nem akarok bérletet váltani az orvosi rendelőbe.
Próbálkozik a város, erölködik, rendez programokat, de... Na jó, nem akarok megint panaszkodni, szörnyű unalmas vagyok.
 |
1) A templomunk, Notre-Dame de Royan
2) Szarvasok farönkből
3) A korcsolypálya
|
 |
1-2) Mandulafenyők
3) Miheztartás végett: kék, fehér, piros világítás az egyik körforgalomban a száz közül
4) Háttérben a templomunk, most piros ruhában
|
 |
1) Nagyon csinos készételbolt
2) Műhóember. Andrej "n n n neeezsnek" hívja,
ami eredetileg bonhomme de neige, fonetikusan bonommdönezs.
3) Minden nap kiszúrta a fényáradat a szemünket.
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése