Éjszaka megmutatták nekem skypen kis Dénest. Átpelenkázták és persze nem tetszett neki, sírt, de amint az anyukája felvette, megnyugodott. Ezt szeretem az újszülöttekben, elég őket megdajkálni és elhallgatnak (ideális esetben).
Kinyitotta a szemét, nézelődött és szájába gyűrte a kezét. Rendkívül cuki. Beszéltem hozzá és újra óbégatni kezdett, amint csöndbe maradtam, elhallgatott. Még csak most 24 órás, érthető, hogy nem kíváncsi másra, csak a mamájára.
Sógornőm egészen jól viseli magát és jól néz ki. Én zombi voltam hozzá képest. Hullaszín, igénytelen haj, begyógyult szemek, muszájdzseki kórházi hálóing... Nem egy felemelő látvány. Neki még a körmei is ki vannak festve szép színűre. Sajnos mire ráeszméltem, hogy szülés után is jól kellene kinézni, addigra már mindkét gyerekem túlvolt néhány szülinapon.
Most én is olyan vagyok, mint pár havernőm, akik a tesójuk gyerekéről áradoztak. Most mit csináljak, tényleg nagy esemény ez a mi életünkben.
"Sajnos mire ráeszméltem, hogy szülés után is jól kellene kinézni, addigra már mindkét gyerekem túlvolt néhány szülinapon." :)) Vicces vagy!
VálaszTörlés