Anyák napja

Idén Anyukám intézkedett nekem virágról Anyák napjára. :)

Kisfiúúú!

Tegnap derült ki!

Maja után egy kisfiút várunk.

Mi magunk is meglepődtünk. Na jó, igazából én tudtam az elejétől fogva, hogy kisfiú lesz, mert éreztem. Természetesen ettől még néha elbizonytalanodtam, hiszen nem hiszek teljes mértékben az ilyen misztikus dolgkokban.

Az is természetes, hogy Maja apja nagyon szeretne fiút, hogy legyen kivel rugbyznie, vagy legalább meccsekre járnia.

Az ultrahang után azt a hülyeséget adta elő, hogy ő igazából lányra vágyott, de végül halkan, a farkát behúzva bevallotta, hogy tiszta szívéből vágyott egy kisfiúra is, de most örül, hogy hamarosan Maja őt fogja imádni, végre valahára, mert egyelőre rám tekint úgy, mintha istennő lennék. Én majd foglalkozom a kis újszülöttel, míg ő Majával.

Vissza a realitás talajára.

Tegnap elég sokat kellett várni, hogy sorra kerüljünk az uh-nál, pedig időpontra mentünk, de kereken egy órát ültünk sorba, pontosabban valamelyikünk ült, a másik pedig szórakoztatta Maját. A váróterem elég levegőtlen volt, így néha én sétáltam Majával, ezért volt lehetőségem belesni egy kórházi szobába. Megmondom őszintén, nagyon tetszik. Rendben van, hogy ez egy magánklinika, naná, hogy csinos kis szobák vannak. Magánklinika, de minden kifizetett fillért visszafizet a helyi OEP (a díjak kb. 70%-át) és a magánbiztosításunk  (a fennmaradó részt). A végére ingyen lesz a szülés. Persze így könnyű csinos klinikát üzememeltetni, hogy nincsenek lebegő kintlévőségek.

Tegnap vettem észre, hogy minden második szoba sarkára ki van akasztva fertőtlenítő folyadék, rajta dátummal, hogy mikor lett kihelyezve és még valamilyen kód (talán leltári?) és használják is rendületlenül az orvosok, nővérek és a látogatók is. Bizony, a látogatók is!

A közmosdó patyolattiszta, lágy hab a szappan, önműködő papírtörölközőautomata működik, ki van függesztve, hogy miként kell használni a mosdót, kis ikonnal ábrázolva, ha valaki nem tudna olvasni. Így kell: ne szemetelj, moss kezet wc-használat után, töröld meg a kezed, otsd le a villanyt, miután elhagytad a mosdót! Korrekt, nem?

A szobák 1, vagy 2 ágyasak. Tegnap egy-egy szobában csak egy anyuka volt a babájával, ezt onnan tudom, hogy az ajtóra helyes kis táblát akasztanak a baba nevével. Fiú esetén kék felhős tábla, lány esetén értelemszerűen rózsaszín felhős tábla van kifüggesztve. Minden szobához külön fürdőszoba tartozik, ezt csak azért írom le, mert az egyik fórumomon éppen azon aggódnak, hogy a János kórházhoz tartozók miként kaparinthatják meg az egyágyas VIP szobát, mert a többi szobához nem tartozik fürdőszoba, hanem a folyosóra kell kimenni a frissen szült kismamáknak. Ráadásul a fürdőszobába bejárhatnak a látogatók is. Brrr!

Az uh 25 percen keresztül tartott. Számoltam a perceket. Pont azt a dokit kaptuk ki, aki kiköti, hogy a vizsgálat elején (20 perc) nem beszélgetünk, hanem ő vizsgál. Ne zavarjuk őt! Ismertem már őt, mert Majával a hasamban is voltam már ennél a dokinál, akkor is szigorúan kihangsúlyozta, hogy ne pofázzunk közbe. A végén pedig készségesen átvett velünk mindent. Mi megkérdeztük (amikor már szabadott szusszanni), hogy így első blikkre egészséges-e a bébi. Igen, minden rendben vele, amit az uh-készülék meg tudott mutatni. A második kérdés: fiú, vagy lány? A doki elmosolyodott és mondta, hogy először vegyük át  a leckét és elkezdte megmutogatni, hogy itt a feje, itt az agya, itt vannak az orbitrák, azaz a szemei, itt vannak a lábai, a talpa, a keze, a szíve, hallgassuk csak meg, tatamm-tatamm-tatamm, itt a köldökzsínór. Én pedig visszakérdeztem: nézzük csak a lába közét! Ekkor végre megmutatta a golyócskákat, amik üresek és a kukacát. Adrien-nel összenéztünk és mindent értettünk.

Azt nem is le kell írnom, hogy Maja példásan viselkedett. Ő is velünk volt, naná! Megkérdeztük a dokit, hogy bejöhet-e. A feltétele az volt, hogy ne sírjon. Ezt tudtuk biztosítani. A sima, gyalog hisztit nem tudtuk volna garantálni, de erről kussoltunk.

Maja néha megrúgdosta az ágyat, amin feküdnöm kellett, de végig csöndben volt és figyelt. Jól nevelt kis kölyök!

A végén megkérdeztem a dokit, hogy ugye milyen jó gyerekünk van? Azt mondta, hogy nem harapta meg őt, tehát igen, jó a gyerek! :)

A doki 32 fotóval dokumentálta a vizsgálatot, valamint 8 diagrammal és 1 oldal írott szöveggel.

Az egész uh-vizsgálat 110 Euroba került.

Végül Dr. Cavasino megvizsgált, megmérte a vérnyomásomat (egyelőre tökéletes), a súlyomat, a hasamat és már rohant is műteni. Én voltam aznap az utolsó terhes páciense. A kérdéseimre azért még készségesen válaszlt.

Clinique de l'Yvette:

A klinika kézspecialista



Bébiszolárium



Intenzív osztály, ide ne kerüljek!



Egyik műtő



Recepció

Játék

Kikocs blogján (http://www.nagycsaladban.blogspot.com/) találtam rá a játékra, nyertem is, így most én is köteles vagyok közzétenni a játékot, pontosabban tovább vinni a stafétabotot.

A szabályok a következők:

1.Bárki játszhat, akinek blogja van. Blog nélkül sajnos nem lehet jelentkezni.
2. Az első három ember, aki kommentet ír erre a bejegyzésre, ajándékot fog kapni tőlem, amit én fogok készíteni.

3. Ezt az ajándékot az elkövetkező 365 napon belül el fogom juttatni a három jelentkezőhöz.
4. Szigorúan azután, hogy ők is meghirdették a blogjukon a játékot. 

Tehát, aki jelentkezik és nyer, vállalja, hogy szintén meghirdeti a játékot, és küld három saját készítésű ajándékot valakiknek. Kíváncsi vagyok, lesz-e három önként jelentkezőm, aki szívesen adja tovább majd a játékot, és készít ajándékokat! :)

Farsang, közel egy hónap késéssel

Farsang lejárt már március 9-én, a franciák pedig ma tartották. Lehet, hogy van valami oka, de egyelőre nem tudtam kideríteni, pedig próbálkoztam.

Voltunk a városi farsangon, de elég későn értünk oda, már majdnem du. 5 óra volt, de Maja 4-ig aludt.
Volt 5 lufis, egy churros, sangriás, egyebek sátor, egy afrikai cuccok sátor, egy afrikai kaja sátor (mi az ég ura, ennyi afrikai között élek?!?!?), voltak bohóc muzsikusok, volt sok ember (ahhoz képest sok, hogy mennyien szoktak egyébként szellőzni vasárnaponként kint a szabad levegőn), nem sokan voltak beöltözve, azok is elég gyatrák voltak, na de mit akarok, nem Velencében vagyunk...
A farsang végén elégettek két bohócbábút. Gondolom ez az "elégettük a telet" szimbólum lehetett, mint nálunk Mohácson. Nem?
Találkoztam két ismerőssel. A portugál anyukával és a fekete anyukával. Kicsit dumáltunk, de éppen már mindenki ment haza.
Kicsit csöpögött az eső is, szürke volt az égbolt, nem keltett valami jó hangulatot. Fotót nem tudtam lőni, mert fényképezőt nem vittem, de telefont igen. Telefont, ami tökéletesen teljesen lemerült mire elővettem kattogtatni. Grrr! :) Mindegy, mert nem volt akkora nagyon nagy kunszt!
Pénzt elfelejtettem vinni (pontosabban feltölteni a pénztárcámat), Maja viszont nagyon szeretett volna lufit kapni, de elmagyaráztam neki, hogy majd a nagyi vesz neki (anyukámékra gondoltam).

A bölcsiben is volt farsang, Maja tigrisnek öltözött be.

A bölcsis farsang tetszett, volt miniszínház, élőzene, közös éneklés, tánc, süti, sok játszás.

Maja nagyon élvezte, naná, úgy könnyű, hogy le tudott csekkolni a szemével, hogy hol vagyok. Bezzeg, amikor egyedül kell a bölcsiben lennie, akkor óbégat.

Eletet leheltek a laptopomba

Csutortokon a laptopom felmondta a szolgalatot, ettol en majdnem depresszioba doltem. Nem szeretem a varatlan kiadasokat. Penteken elvittuk Savigny sur Orgeba egy szerelohoz, akit a neten pecaztam, a honlapjat bizalomgerjesztonek talaltam. Masnapra meg is javitotta a gepet. Erdekes, hogy mar amikor bekapcsolta tudta, hogy csak a Windows omlott ossze, pusztan ujra kell telepiteni es akkor jo lesz. Igaza is lett. En orulok, hogy 60 Euroval megusztam az egeszet es nem kellett uj notebookot vennem. Sem pszichologushoz jarnom a szeretett laptopom halala miatt.

Kicsit bosszant, hogy egyelore csak francia es angol klaviaturam van es az egesz gep franciaul beszel hozzam, de ezt hamarosan korrigalom, hiszen magyar klaviaturahoz vagyok szokva.

A Nagy Párizsi Tehénkiállítás

Mi ma a Nagy Párizsi Tehénkiállításon voltunk (Mezőgazdasági Kiállítás), de nagyon rossz volt, mert utolsó előtti nap van, hát azt a tömeget, ami ott volt?!?!? Szerintem Franciao. össznépessége jelen volt. Még a gyarmatok is. Rettenetes volt. Nem lehetett lépni. Az élelmiszer pavilon tetején parkoltunk, tavaly ott nem voltunk, pedig marha jó kis pavilon. De láttuk, hogy baromi sokan vannak, gondoltuk gyerünk a tehenek pavilonjába, ott nem lesznek sokan. Zuhogott az eső, ezért a lovak pavilonjába menekültünk be tehenekhez menet közben, de a lovaknál már tavaly is annyian voltak nyitónapon (!), mint a heringek. De így legalább nem áztunk. Megnéztünk két csacsit, pár lovat, aztán onnan is szó szerint kimenekültünk. Át a növények (virágok, almák stb.) pavilonon, araszoltunk a tehenek felé. A tehenekhez egy hatalmas függőfolyosón lehet eljutni, aztán leláttunk a főpavilonra, a tehenekre (valamint malacokra, bárányokra stb.) és elhűltem. Felfoghatatlan tömeg, de bemerészkedtünk, mert Majának mindenképpen meg akartuk mutatni, hogy a tej honnan érkezik. Hogy, nem, a tehén nem én vagyok! A tehén egy négylábú, kétszarvú, múúúúú-t ismételgető állat, akinek a tejet köszönhetjük. Pontosabban a tehéntejet. 

Maja meg is simogatott néhányat, de csak félve, kacérkodva. 

Ebben a főpavilonban egyszer csak elege lett Majának és sírni kezdett. Gondoltuk éhes, hát vettünk neki gyorsan ennivalót. Evett is, de mégis sírt tovább. Innen is kimenekültünk, mert gondoltuk fölösleges idegesíteni őt ebben a zsivajban, tömegben. Más gyerek is sírt a babakocsiba, ahogy elnéztem, de a szülők bagóztak rá. 

Visszamentünk az élelmiszer pavilonba, mert rájöttünk, hogy ott voltak a legkevesebben. De mire visszaértünk, ott is zsúfoltság termett. Mondtam, hogy legalább 10 percet maradjunk, oldalt, ahol nincsenek "túl sokan". Vettünk magunknak szalámis szendvicset, valami isteni finom volt! Aztán találtunk egy standot, ahol 4 szalámit adtak 10 Euróért, vettünk is. Ezek nem rendes téli szalámik, hanem francia rusztikus szalámik. Mogyorós, zöld borsos, fekete olajbogyós, comte sajtosat vettünk. Adrien vett még egy baufort sastosat is. Mindet felnyitottuk itthon, azaz felvágtuk. A mogyorósban tényleg ott van a valódi földimogyoró, a borsosban a bors, de ilyet otthon is lehet kapni, a sajtosban a sajt, az olajbogyósban az olajbogyó. Mind nagyon finom. Csak úgy, magában ettük. Én egy kis kenyérrel is, sajttal (comté), Adrien szerint ez szentségtörés. Szerintem nem, pláne, hogy a kiállításon is lehetett kapni sajtos, szalámis szendvicset. 

Nagyon tetszett az élelmiszer pavilonban, hogy rengeteg olyan kiállító volt, ami a vendéglátásról szólt, rendesen le lehetett ülni a kockás terítőhöz és regionális ételeket lehetett rendelni, megkóstolni. Mindenhol teltházasak voltak ezek az étteremre hasonlító standok, pedig nem 5-6 asztalt kell elképzelni, hanem 20-50 nagyságrendűt. A "huitre", azaz osztrigás standnál volt csak 10 asztal, na az is tele volt, ott fogyasztották az osztrigás Miciket az orrom előtt, a gyalogló nézelődők között. Kár, hogy nem tudtam jobban belemerülni, hogy milyen tájegységek rendeztek standot és mit kínáltak, mert enni nagyon szeretek, marha kíváncsi lettem volna, de tényleg nem lehetett kibírni a tömeget. 

Amikor eljöttünk, kereken dél volt és kííííííííííííííígyózott sor a kasszánál, pedig egy hülye parkoló tetején parkoltunk, nem a főbejáratnál. Képzelem, mi lehetett a főbejáratnál. Mi 10-re értünk oda, akkor még nem volt sor a kasszáknál, ellenben a kiállításon minden (!) pavilonban heringeztek az emberek. 

Na, de ezután már tényleg csak a parkolót kerestük. Haza is jöttünk. A parkolás 8,5 Euró volt. A belépő 12 Euró, mert volt egy "egyet fizet kettőt kap" kuponunk. 

Összességében 2 óráért kereken 50 Eurót költöttünk, belépő, parkoló, szendvicsek, szalámik, víz. A semmire, hiszen elég élvezhetetlen volt a kiállítás. Tavaly sokkal jobb volt, első nap voltunk. Soha többet nem megyünk utolsó előtti napon, pláne nem zárónapon. Igaz, jövőre nem is fogunk tudni menni, egy újszülött biztosan nem fog hanyatt vágódni pár tehén miatt. Még Maja sem dőlt hanyatt, pedig ő már nagyon érdeklődő. 

A tavalyi poszter jobban tetszik. Íme:

             

A kanárik

Apósom, amikor utoljára itt járt nálunk, elvitt minket is a madárpiacra, ami a Notre Dame mögött van. Csak vasárnap árulnak madarakat, de apósom, amikor itt jár, akkor mindig vesz magának néhányat. Most kanárikat vett, egy hímet és egy nőstényt. Azóta a nőstény már tojt is, sőt kikelt két kiscsibe.

Azt mondja, hogy nagyon jó vétel volt, mert állati szépen énekelnek. Igaz, mert ezt én is hallottam, amikor még itt volt nálunk.

Látszik, hogy Majának nagyon megtetszettek a madarak. Imádta őket etetni, piszkálni. Volt, hogy kivette a kalitkát az éjjeli zsákból. :) Szerencsére nem kaptak szívbajt a madarak.

Annyira foglalkoztatta Maja a madarakat, hogy elméláztam, csak kellene neki is venni, de aztán szerencsére ledumáltam magam. Nem volt nehéz, mert 3 nap alatt simán látszott, hogy mekkora koszt képesek csinálni ezek a madarak. Na, én ennél lustább vagyok, hogy még madarakat is pucoljak. Majd, ha Maja nagy lesz és könyörög, akkor újra átgondolom, kapjon-e állatkát, vagy sem? :)