A francia iskolai rendszer

Ez nem saját írás, hanem leírattam kerek-perec a francia fórumon az egyik fórumtárssal az információkat, mert ő már ebben él, én pedig csak a sötétben tapogatóztam eddig.

 

ecole maternelle : 3-4 (ev) petite section
                              4-5 moyenne section, már a nevüket le tudják írni, Karácsonykor, hogy Boldog Karácsonyt (Joyeux Noel).
                              5-6 grande section 


A gyerekek már az ovodaban megtanulnak irni és olvasni. Ovoda vegere ismerniuk kell az osszes betut, kis szoveget lemasolni.

Egyes ovodakban (foleg maganban) felveszik a 2 eves gyerekeket is, ha szobatisztak, es akkor ketszer jarjak a kiscsoportot. 

ecole elementaire:  6-7 CP (cours preparatoire), írás, olvasás, számtan éve. 
                                    7-8 CE1 (cours elementaire 1) ennek az iskolaévnek a végére kell folyamatosan tudni olvasni, rendesen írni.
A CP és CE1 évfolyamok végén elvileg nem lehet gyereket megbuktatni.

                                8-9 CE2 
                                9-10 CM1 (cours moyen 1)
                               10-11 CM2

Az ecole maternelle es az ecole elementaire neve egyutt ecole primaire. 

college: 11-12 6e (sixieme)
               12-13 5e
               13-14 4e
               14-15 3e  Itt van vege a tankotelessegnek, az egeszet egy vizsga zarja, a DNB (diplome national du brevet). Utana tobbfele lehetoseg van (abba lehet hagyni a sulit, szakmat lehet tanulni, gimibe lehet menni...). Aki gimnaziumba megy, annak jon a 

lycee: 15-16 2nde
           16-17 1ere
           17-18 Terminale. Ennek a vegen van a baccalaureat, az erettsegi. Altalaban ket reszeben, egy resze a 1ere vegen, a tobbi a terminale reszen.

A kuka

Majának megtanítottam, hogyan kell a kukát használni. Azóta nagyon ügyesen használja, tudja, hogy a csokipapírt (Kinder szelet) ki kell dobni, de bármit adok a kezébe és mondom, hogy kuka, már megy is és ki is dobta a szemetet. Közben mosolyog, imádja, ha feladatot kap, gondolom fontosnak érzi magát és ügyesnek. Franciául is tudja, hogy a poubelle a kuka, így az apja szemetét is szívesen kidobálja. Igen ám, de azóta kidobta a szemeteslapátot. Szeretek felsöpörni, könnyebb, mint előkapni a porszívót, kiráncigálni a drótot a hasából, bedugni a konnektorba, cibálni magammal. A söprű mindig kéznél van, a lapát is kéznél volt, míg szőrén-szálán el nem tűnt. Ez volt az első dolog, amit nem találtam, nem gondoltam én a kukára, inkább megnéztem minden lehetséges zugban, még a szekrényemben is, mert mostanában Maja a szekrényt kuckónak használja. Kinyitja az ajtót, beáll, magára csukja az ajtót, ha van közönség, akkor kicsapja és röhög, mint egy pelikán. 

Maja azóta kidobta a kukából ketchupot a hűtőből, valamint az apja telefonját is. A telefon úgy lett meg, hogy hála ég valaki pont telefonált, mielőtt a lenti nagy, közös kukába nem landolt a házikuka tartalma. Mélyről csörgött a telefon, mintha barlangból szólt volna, gyanút fogtam, pontosabban máris tudtam, hogy a kukában kell keresni. Az apja alig hitt nekem. :) Az egész szemetest fel kellett túrni, tiszta higiénia, tiszta elegancia. Brrr!

Ma a saját cipőjét dobta ki. Keresem, keresem, nem találom, de már ennyi minden után dörzsölt vagyok, tudom, hogy legelőször a kukában kell keresni az aktuálisan keresett tárgyakat.  

Vajon holnap mit dob ki? A bukszánkat? Jaj neki! 

A "röhögni, mint a pelikán" kifejezés Csala Krisztinától származik. 

Karácsonyi ünnepség a játszóházban

Miután látták, hogy a játszóház oszlopos tagjaivá kívánunk válni, hiszen minden alkalmat megragadunk, hogy jelen lehessünk, meghívtak a karácsonyi ünnepségre. 

A rendezvény délelőtt 9.30-kor kezdődött egy kis nassolással, a közepes teremben. A nass elég szegényes volt, némi keksz, sütike, tea és narancslé. Majával inkább játszottunk. Elég nehezen melegedett be, de végül szépen játszott a játékokkal. A konyhával, ahol műzellerrel, műkörtével, műpirítóssal játszott, majd rátalált az ügyességi játékokra, amiket csűrt-csavart, zenés játékokkal muzsikált.

A bemelegítés után át kellett mennünk a kisterembe, ahol bábszínházi előadáson vehettünk részt. Egy afrikai kisfiú elindult szerencsét próbálni és megkeresni a Mikulást, ez volt a mese lényege. Nagyon tetszett, ahogy a fiú találkozik a zsiráffal, majd szépen halad Észak felé, mígnem megtalálja a Mikulást és még mindig szalmaszoknyában, Lappföldön, -20 fokban. Utána énekelnünk kellett, mindenki kapott papírt a dalszövegekkel. Itt, ezen a ponton titokban egy kicsit meghatódtam, mert elfogott az érzés, hogy jé, itt ülök a saját gyerekemmel és karácsonyi dalokat énekelek neki a karácsonyi rendezvényen. Nagyon, de nagyon régóta vártam már erre a pillanatra.

Aztán kaptak a gyerekek ütős hangszert, azzal kellett "zenélniük", amikor felszólították őket. Majának egy csengős bot jutott. :)

Végül bemehettek a gyerekek a nagyterembe. Az úgynevezett dühöngőbe. Ebben a teremben van a golyós medence (mint az Ikeában), itt van szivacshenger, szivacshegy, szivacsmászóka, hát persze, hogy itt érezték magukat a legjobban a gyerekek. 

Mindenki a csodájára járt, hogy Maja egyedül átmászik a szivacshengeren, Nagyon büszke anyja voltam Majának! 

Gyerekorvosok Magyarországon, Franciaországban és Szerbiában

Maja beteg lett, ezért orvoshoz vittük, innen jött az ihlet, papírra kellene vetni a tapasztalatokat.

Előre kihangsúlyozom, hogy a tapasztalatok szubjektívek!

Franciaországban minden orvos rácsodálkozik Maja első oltására, a BCG oltásra, amit a csecsemők a karjukba kapnak. Csodálkoznak, hogy milyen és mekkora. Természetesen rá szoktam kérdezni minden alkalommal, hogy náluk hova adják és milyen alakúra. De mindig csak az a válasz, hogy másmilyen. Én pedig erősködtem, mert ezt nem találtam kielégítő válasznak. Az első gyerekorvosunk, a békebeli doktornő azt mondta, hogy ő a kar alsó részébe adja, hogy ne éktelenkedjen egy "varrat" ott a karon, pláne, ha a gyerek később modell szeretne lenni.

A békebeli doktornőt nagyon szerettem, sajnos elment nyugdíjba. Ő egy mindig nagyon elegáns, mindig csinos, mindig kedves doktornő, szép frizurával, finom sminkkel. Mindig szívesen beszélgetett velem, nemcsak Maja egészségügyi helyzetéről, hanem minden másról is. Nagyon elkeserített a hír, hogy már nem marad a PMI-ben (Protection Maternelle et Infantile, azaz Gyermek- és Anyavédő Központ, védőnők és orvosok csapata dolgozik itt). 

Helyette jött egy nagyon, de igazán nagyon fiatal doktornő. Őt is szeretem, bár bele-belenézett Maja dossziéjába, tehát látta feketén-fehéren, hogy mikor mekkorát nőtt, mikor mit evett, de mégis feltett ismétlődő kérdéseket. Nem baj. Ő szép doktornő, szép az arca, de óriási a valaga. Most ez nem túl szép tőlem, hogy leírtam, de a békebeli doktornőről, ha leírtam a benyomásaimat, akkor a fiatal doktornőről is kénytelen voltam leírni a legszembetűnőbbet. 

Saját gyerekorvosunk még nincs, ez egy nagyon hülye dolog, aggódom is. Lépni kellene. Sőt! Kellett volna már réges-régen. Keresni egy gyerekdoktort, hogy vészhelyzet esetén legyen kihez fordulnunk. Eddig a család háziorvosához futottunk, őket nem éreztem tökéletesnek, legfőképpen lehúzásnak éreztem a vizitet. Állításuk szerint gyerekorvosláshoz is van jogosultságuk. 

A magyar doktornőnk a rideg doktornő, akihez, ha menni kell, akkor elkezdek fázni, libabőrös lenni. Igaz, hogy két falut visz hivatalosan és még egyéb falvak kis magánbetegeivel is foglalkozik, de velem mindig olyan szűkszavú volt, ez pedig egy kezdő anyának nem megnyugtató. 

Ha már az előző két doktornő külsejére kitértem, az övéről is írok. Ő a biodoktornő. MBT cipőben jár, semmi flanc nincs a ruházatában, a frizurájában.

Egyedül akkor volt egy mosoly az arcán, amikor kínomban kivittem hozzá Maját, miután még mindig nem kakálta ki a fakaticát, amit 3 nappal korábban nyelt le Wildi barátnőmnél. Lenyelte, ez fix volt, hiszen láttuk a kezében, utána viszont eltűnt. Wildi pedig tűvé tette a lakást, többször is, de a fakatica nem került elő. Tehát 100%, hogy lenyelte. Én még láttam is, hogy emeli a szájához, de amikor áttúrtam a száját, már lement a katica. A biodoktornő elmosolyodott és mondta, hogy ami bement, az garantáltan kijön, úgysem tudja megemészteni. Szerinte nem nyelte le, mert ennyi idő alatt már rég ki kellett volna jönnie. Aznap este jött ki. 

(Maja lenyelt egy naftalingolyót is, ettől a mai napig rosszul vagyok. Bepenészesedett a szekrényünk, mert amikor megszületett, nem ugyanúgy szellőztettük a szobát, meg ne fázzon szegény újszülött. De nemcsak bepenészesedett, hanem megszálltak a molyok is. Megették a ruháinkat. Ezért kidobáltuk a felzabált ruhákat és a régieket is, amik a '80-as évektől ott dekkoltak a szekrényben, foglalva a helyet. Azzal, hogy kiszedegettük a ruhákat a szekrényből leesett a földre néhány naftalingolyó és Maja a földön ülve meg is kóstolta. Öklendezett tőle, de nem hányt. Megijedtünk, de nem volt rosszul ezek után. Másnap ráadásul ki is kakálta, elég épen. Hívtam a Bethesda kórházat, mondták, hogy menjünk be a kórházba, de előtte hívjuk a toxikológiát. Ott azt mondták, hogy már nincs mit tenni, kikakálta, rendben van. Előtte megnézték, hogy a naftalin lenyelése mivel járhat. Ha benne maradt volna, ki kellett volna szedni, de ez megoldódott szerencsére. 

Bio doktornő igazából itt fakadt mosolyra, miután elmeséltem, hogy előző nap naftalint nyelt, másnap viszont fakaticát. Ezek szerint van szíve, van humora, csak normális esetben nem mutatja ki.)

Szerbiában is beteg lett Maja. Pontosan az utazás napján már lázas volt, de Doliprane-nal le tudtuk vinni, azonban elég forrónak tűnt a gyerek, így megnyugtatásképpen elugrottunk egy gyerekdoktorhoz.

Ő nagyon ért a gyerekek nyelvén, mondhatom, hogy az eddigi gyerekorvosok közül a legjobb, legszimpatikusabb. Úgy indít, hogy előhozza a gumizsiráfot, meghallgatja a sztetoszkóppal a zsiráf nyakát, megsimogatja a gyerek ujjait, kezét vele és csak utána hallhatja meg a szívét, tüdejét. Utána megnézi a fülnézővel a nyuszi füleit és csak utána a gyerek füleit. Abszolút gyerekbarát doktor. 

Folyt.köv.

Párizsban leesett a hó (Budapesten meg elesett a ló)

Pipa vagyok, mert erre nem számítottam, hogy az utazásunk előtt két nappal így és ennyire belep minket a hó, hogy nem tudok csavarogni menni. Pedig pont ma akartam beugrani Párizsba a Lafayette áruházba anyukámnak ajándékot venni (tudom is, hogy mit) és a testvéremnek a Rue Mouffetardba érdekes T-shirt-et, de mire észbe kaphattam volna, már a sarkon volt a hó, a fórumról tájékoztattak, hogy Versailles környékén már szakad és itt a világvége. 

A Carrefoureba is el kell még mennem, de odáig sem jutottam el, pedig csak tíz perc autóval. 

Egyedül a gyógyszertárba tudtam elkínlódni magam, mert ugye babakocsival mentem (igaz, a terepkocsival), de itt nem takarítják a járdákat, ezért bokáig érő hóban kellett tolnom Maját. Emlékeztek a Delta című műsorra, amiben az Északi sarkon a fekete fehér ember tolja magát a hóviharban? Na olyasmi voltam én is, csak éppen babakocsit toltam magam előtt.

Utána még a péknél vettem pain au chocolat Adrien-nek, mert nagyon beteg. Influenzás. Semmiféle ételt nem tudtam belédiktálni ma, ezért gondoltam a csokis batyura, hátha az lecsúszik betegen is. Lecsúszott, de közben fintorgott.

Közben megtudtam, hogy rengeteg ember a munkahelyén ragadt, sőt az óvodákban és bölcsödékben a pedagógusok sms-t küldtek a szülőknek, hogy ne induljanak el a gyerekekért, mert ott aludhatnak, természetesen nem rakják ki őket. Ilyen állapotok vannak.

Nagyon remélem, hogy szombaton már nem lesz fennakadás a reptereken a hó miatt! Nagyon remélem, hogy még be tudok ugorni Párizsba a kis ajándékokat megvenni. 

A címben szereplő rím pedig adta magát, bár semmi összefüggés nincs a két sztori között. Egyszerűen kipattant az agyamból, magyarul eszembe jutott a következő sztori.

"Budapesten meg elesett a ló" rím onnan jött, hogy pár éve elmentünk a haverokkal a szilveszteri Lovira és én kétszer fogadtam, mindkétszer pórult járt lóra. Az elsőt diszkvalifikálták, mert nem helyesen ügetett (vagy, hogy is mondják), a másik pedig elbotlott, elesett és eltörött a nyaka, ezért meg is döglött szegény ló.  Ott a szemünk láttán. Még a Népszabadság is megírta a hírt. Megfogadtam, hogy én soha többet nem fogadok lovakra, de sajnos nem tartottam be az ígéretet, sőt még nyertem is (Longchampsban). Ezek után nyilvánvaló, hogy el-elkeveredek majd egy-egy lóversenyre életem során. 

Mikulás Versaillesben

Meghívást kaptunk Manoetól, valódi magyar Mikulás ünnepséget rendeztek, virgáccsal, mikuláscsomaggal, Krampusszal és persze Mikulás bácsival. 

Babazsúrvolt, macifigurás sütikkel és volt "Mézi" sütiformás süti is, valamint csokis csillag, répatorta, mind-mind nagyon finom volt, a legjobban a narancsos maci ízlett, rajongok a narancsos sütiért, a répatorta pedig egy klasszikus, imádom. 

Néhány fotó:

 Csoprotkép, bal oldalt Maja óbégat.

 Maja az apjával.
Vajon azért akarja letépni a maskarát, mert felismerte?
Ez örök titok marad.

 Mathilde kedvesnek tartotta a Mikulást, ellenben a Krampusz jelenlétét nem tudta feldolgozni.

Margot nem csípte sem a Mikulást, sem a Krampuszt.

Sok kicsi

FELHÍVÁS!

Katt:

http://www.sok-kicsi.hu/

Ez egy lehetőség adakozásra és egyben nyereményjátékon szerepelni, 2in1.

Az ember vesz sorsjegyet, ezzel állati jó kis nyereményekhez juthat, ha meg nem nyer, akkor "csupán" adakozik. Szerintem nem rossz ötlet. 

Nagyon rövid szemelvény a honlapról, a teljesség igénye nélkül:

"... L. Ritók Nóra Berettyóújfalun élő grafikus-tanárnő Igazgyöngy alapítványa a minőségi életre teljesen esélytelen, mélyszegénységben élő, gyakran halmozottan hátrányos helyzetű Hajdú-Bihar megyei családok életén próbál lehetőségeihez képest javítani. (...)"

Én vettem sorsjegyet, mert oly ritkásnak tűnik az évi 1%-ot felajánlani adóbevalláskor, vagy egyszer-egyszer a templom kapujában egy kisöregnek pár pénzérmét adni. Ráadásul imádok nyerni is.

Itt Franciaországban a tűzoltóknak adtunk. Ilyenkor, a karácsonyi ünnepek tájékán falinaptárral házalnak, aki akar ad, aki nem, nem. Még csekket is elfogadtak fizetőeszköznek, ezen jól meglepődtem. A mai napig alig tudok megbarátkozni a csekk gondolatával, de itt általánosan elfogadott. Az embereknek van csekkfüzetük és bőszen használják is. Mondjuk tegnap jól jött, mert nem volt itthon pénzünk, csak fillérek, vagy egy nagyobb darab nagy tételű bankó, így pont kapóra jött a csekkfüzet.

Otthon a kéményseprők házalnak, de hol van már seperni való kémény? 

A napokban láttam, hogy a nagy bevásárlóközpontban hostes lányok zacskót osztogatnak, én elfogadtam, de akkor még nem tudtam, hogy miről van szó. Nem fűztek hozzá magyarázatot, mert mindenki tudta, hogy ez mire jó, csak én nem. Még mindig zöldfülű vagyok ebben az országban.
Az "élelmiszerbanknak" (Fédération Francaise des Banques Alimentaires, lutte contre la faim) gyűjtöttek. Ebbe a zacskóba kell rakni azt az élelmiszert, amit adományba kíván adni az ember.
Tegnap meséltem Adrien-nek a "sok-kicsiről" és ő elmesélte, hogy adott konzerves zöldborsót, zöldbabot, gombát, kekszet, tejet az élelmiszerbanknak. Így ő is jót tett és én is, csak én kapzsi vagyok a szemében, mert a nyereményre is hajtok.
Most olvastam, hogy 24 millió étkezésre elegendő élelmiszert gyűjtöttek össze a 2010-es gyűjtés során.