Lehúzom a rolót, de nem zárom kulcsra a lakatot

Rengeteg dolog történik velünk és egyiket sem lehet leírni. Ez a hülye nyomás, hogy óh, jaj, mit gondolnak rólam kiveri a tollat a kezemből. Persze, tudom, tisztában vagyok vele, teljesen hülyeség hagyni magam befolyásolni olyanok által, akik röhögnek a markukban, vagy már adják is le a drótot, hogy mik a pletykák nálunk. Az a helyzet, hogy, hogy nem, de ez egy körforgás, visszaérkezik hozzám az infó, előfordult. Vagy lehet, hogy egyszerűen csak meg kellene szűnni pletykafészeknek lenni? :D

Megyek, nyitok egy új blogot. Ez a megoldás. Ezt meghagyom cuki babablognak, abból baj nem lehet. 

Miközben ezt a két sort leírtam, Andrej belepakolta a kosárkába a rántott húst és hozta nekem megmutatni. 

Nincs kedvem

Végképp elment a kedvem a blogolástól? Kellett nekem pletykálnom, tessék, ez a vége. Feszélyez a cenzúra.

Az is igaz, hogy nem jut idő.

Szombaton mindenesetre elmentünk a gyerekekkel ide a szomszédba, Ausztriába, Neusiedlerseebe a Meseparkba. Furcsa, vattacukor érzéssel töltött el, hogy be-bevillant az emlékezetembe a gyerekkorom, amikor nem akartam eljönni egy-egy attrakció mellől, mert annyira elbűvölt és most pontosan ezt láttam a saját gyerekeimen is és jó volt őket hagyni addig, amíg ők maradni akartak. Jó volt pontosan oda menni, ahová ők kívántak. Ez az ő napjuk volt. 

Ugyan Szilvi barátnőm többször agitált, hogy szálljunk fel a patkányos hullámvasútra is, de sikerült nemet mondanom. Nekem a 10 másodpercig tartó római kori lovas hullámvasúttól is felkavarodott a gyomrom, hát képzelem a patkánytól mi lett volna. Így esett meg, hogy inkább négy kört mentünk a malacokkal, mert az tetszett a legjobban a kis csemete majmoknak. 

Innen nem tágított...

Már semmi nem a régi

Céges bulin voltam és várakozáson aluli volt. Francba.

Ha majd beleugrik a majom a vízbe, szólok.

Lenne miről mesélni, de végtelenül unalmas a nyafogás.

Lavina

Havazik felettem, ezért nem írok.

Magyarországon vagyunk, hárman, a gyerekekkel. 

Egyelőre Andrej szülinapján munkálkodunk. Legyen neki biciklije, farkasos tortája (A három kismalac és a farkas című mesefilmet hónapok óta naponta meg kell nézni, akár többször is, ez a kedvence, sőt a farkas az ő vesszőparipája) és élményt is szervezek neki. Óriási parti nem lesz, mert itt nincsenek pajtásai, de azt hiszem így is jó lesz. 

Így is lehet...

Éjjel 11 óra. Asztalon világatlasz, iPad, papír, ceruza. 91 éves bácsi térképet rajzol. Nem véletlenül friss az esze. 

Ma így, holnap úgy

Most olvasok, nem írok.