Hallom, hogy megint balhéznak a gyerekek. Andrej síkit, Maja nekem kiabál, hogy fussak, menjek már. Jó, jó, szokásos, mondtam magamban és nem futottam, de ők csak viaskodtak, mire nagy nehezen meghallottam, hogy Maja komolyan gondolja. Andrej kint lógott az ablakon, Maja pedig lábánál fogva húzta vissza. Pontosítok: Andrej felmászott a radiátorra és a belső párkányon térdelt, a kezei a külső párkányon voltak, de még nem hajolt ki (elég szélesek a párkányok), Maja a belső párkányon ült, a zárt ablakon belül. 

Leszedtem Andrejt és nem szidtam meg túlságosan, mert csodálkoztam magamon, hogy mekkora egy barom vagyok. Maját viszont nagyon-nagyon megdicsértem, hogy milyen ügyes, hogy megmentette a kistesóját. Szerencsére nem a 10. emeleten lakunk, "csak" 4-5 métert zuhanhatott volna és szerencsére a kert puhább, mint Budapest. Mondjuk a rózsalugas lehet, hogy szúrósabb az aszfaltnál.