Párizsban leesett a hó (Budapesten meg elesett a ló)

Pipa vagyok, mert erre nem számítottam, hogy az utazásunk előtt két nappal így és ennyire belep minket a hó, hogy nem tudok csavarogni menni. Pedig pont ma akartam beugrani Párizsba a Lafayette áruházba anyukámnak ajándékot venni (tudom is, hogy mit) és a testvéremnek a Rue Mouffetardba érdekes T-shirt-et, de mire észbe kaphattam volna, már a sarkon volt a hó, a fórumról tájékoztattak, hogy Versailles környékén már szakad és itt a világvége. 

A Carrefoureba is el kell még mennem, de odáig sem jutottam el, pedig csak tíz perc autóval. 

Egyedül a gyógyszertárba tudtam elkínlódni magam, mert ugye babakocsival mentem (igaz, a terepkocsival), de itt nem takarítják a járdákat, ezért bokáig érő hóban kellett tolnom Maját. Emlékeztek a Delta című műsorra, amiben az Északi sarkon a fekete fehér ember tolja magát a hóviharban? Na olyasmi voltam én is, csak éppen babakocsit toltam magam előtt.

Utána még a péknél vettem pain au chocolat Adrien-nek, mert nagyon beteg. Influenzás. Semmiféle ételt nem tudtam belédiktálni ma, ezért gondoltam a csokis batyura, hátha az lecsúszik betegen is. Lecsúszott, de közben fintorgott.

Közben megtudtam, hogy rengeteg ember a munkahelyén ragadt, sőt az óvodákban és bölcsödékben a pedagógusok sms-t küldtek a szülőknek, hogy ne induljanak el a gyerekekért, mert ott aludhatnak, természetesen nem rakják ki őket. Ilyen állapotok vannak.

Nagyon remélem, hogy szombaton már nem lesz fennakadás a reptereken a hó miatt! Nagyon remélem, hogy még be tudok ugorni Párizsba a kis ajándékokat megvenni. 

A címben szereplő rím pedig adta magát, bár semmi összefüggés nincs a két sztori között. Egyszerűen kipattant az agyamból, magyarul eszembe jutott a következő sztori.

"Budapesten meg elesett a ló" rím onnan jött, hogy pár éve elmentünk a haverokkal a szilveszteri Lovira és én kétszer fogadtam, mindkétszer pórult járt lóra. Az elsőt diszkvalifikálták, mert nem helyesen ügetett (vagy, hogy is mondják), a másik pedig elbotlott, elesett és eltörött a nyaka, ezért meg is döglött szegény ló.  Ott a szemünk láttán. Még a Népszabadság is megírta a hírt. Megfogadtam, hogy én soha többet nem fogadok lovakra, de sajnos nem tartottam be az ígéretet, sőt még nyertem is (Longchampsban). Ezek után nyilvánvaló, hogy el-elkeveredek majd egy-egy lóversenyre életem során.