Miután látták, hogy a játszóház oszlopos tagjaivá kívánunk válni, hiszen minden alkalmat megragadunk, hogy jelen lehessünk, meghívtak a karácsonyi ünnepségre.
A rendezvény délelőtt 9.30-kor kezdődött egy kis nassolással, a közepes teremben. A nass elég szegényes volt, némi keksz, sütike, tea és narancslé. Majával inkább játszottunk. Elég nehezen melegedett be, de végül szépen játszott a játékokkal. A konyhával, ahol műzellerrel, műkörtével, műpirítóssal játszott, majd rátalált az ügyességi játékokra, amiket csűrt-csavart, zenés játékokkal muzsikált.
A bemelegítés után át kellett mennünk a kisterembe, ahol bábszínházi előadáson vehettünk részt. Egy afrikai kisfiú elindult szerencsét próbálni és megkeresni a Mikulást, ez volt a mese lényege. Nagyon tetszett, ahogy a fiú találkozik a zsiráffal, majd szépen halad Észak felé, mígnem megtalálja a Mikulást és még mindig szalmaszoknyában, Lappföldön, -20 fokban. Utána énekelnünk kellett, mindenki kapott papírt a dalszövegekkel. Itt, ezen a ponton titokban egy kicsit meghatódtam, mert elfogott az érzés, hogy jé, itt ülök a saját gyerekemmel és karácsonyi dalokat énekelek neki a karácsonyi rendezvényen. Nagyon, de nagyon régóta vártam már erre a pillanatra.
Aztán kaptak a gyerekek ütős hangszert, azzal kellett "zenélniük", amikor felszólították őket. Majának egy csengős bot jutott. :)
Végül bemehettek a gyerekek a nagyterembe. Az úgynevezett dühöngőbe. Ebben a teremben van a golyós medence (mint az Ikeában), itt van szivacshenger, szivacshegy, szivacsmászóka, hát persze, hogy itt érezték magukat a legjobban a gyerekek. Mindenki a csodájára járt, hogy Maja egyedül átmászik a szivacshengeren, Nagyon büszke anyja voltam Majának!
