2012. február 23., csütörtök

Reménysugàr


‎"Egy pesszimista minden lehetőségben látja a nehézséget; egy optimista minden nehézségben meglátja a 


lehetőséget." (Winston Churchill)






A fenti bolcsesseg szerint cselekszem mostanaban, teszem az egyik labam a masik utan, de ugy nez ki igy kell 


ezt, mert Adrien megis aprilis 1-en kezd az uj munkahelyen, en pedig majus 2-an, de csak 


julius 15-ig fogok dolgozni. Sajnos csak ilyen rovid ideig kell beugranom statisztanak. Orulok! Kovek esnek 


le a szivemrol. 




(Lehet, hogy megsem jon ossze, ahova en mennek dolgozni... kar! Gyorsan peregnek az esemenyek.)





2012. február 20., hétfő

Barbapapas suti

Maja kapott ajandekba anyosomtol egy Barbapapas koffert, van benne egy Barbapapas szakacskonyv, egy nagy Barbapapas szilikonforma es ket kicsi kiszuro, szinten Barbapapas. Nagy slager Majanal minden, ami Barbapapas. 
Tegnap csinaltunk is egy csupa csoki sutit, nem lett rossz, csak kicsit odakozmalt, nem tudtam, hogy hany percig sussuk. 

Recept:

Ugyanaz, mint a csupa csokis muffin.

- 100 gramm liszt
- 3 tojas
- 100 gramm vaj
- 100 gramm cukor
- 170 gramm nagyon finom csoki

A csokit a vajjal fel kell olvasztani. A lisztet, a tojast, a cukort, a felolvasztott csokit es vajat ossze kell keverni es kesz is, mehet a sutobe.



Chausson papucs

Majaval gyakran sutunk, mivel nem sok fantaziam van egyeb fejleszto jatekokhoz. Maja kezeli a lisztet, a tojast, a cukrot, a habverot, a kiszuroformakat. 
Julia sogornomtol kaptam karacsonyi ajandeknak "chausson" (papucs) kinyomokat, helyes kis szakacskonyvvel, igy gyorsan fogtam magam es csinaltunk Majaval finom papucsokat. 

Recept:

- 1 rolni vajas teszta (keszen vettem, pepecseljen vele aki akar)
- 1 szal porehagyma
- valamennyi bacon 
- 1 tojas

A porehagymat es a bacont megpiritottam, raontottem egy felvert tojast, soztam, borsoztam.
A papucskinyomokkal papucsokat nyomtam, beleraktam egy keveset a porehagymas, baconos, tojasos toltelekbol, osszenyomtam a papucsokat, megkentem egy tojas sargajaval es kesz, mehetett a sutobe, annyi idore, hogy a szinuk szepre sikeruljon.

2012. február 15., szerda

Teljesen kifaradtam

A svajci project csunyan tolodik, teljesen elment tole a kedvem. :S  Attol nem, hogy elkoltozzunk innen. Az nagyon jo lenne, de most eppen nem erzem, hogy ez megvalosulhat. Szomorusag!

Adrien vallat meg kell muteni, marcius 22-re tuzte ki a sebesz a beavatkozast. A rugby miatt gyakran kiugrik a valla a helyerol (vapabol). Nem akarta tovabb halogatni, egyertelmu, hogy ez magatol nem fog megjavulni, igy mutoasztalra fekszik. Ezzel nyerunk egy kis idot.

Teljesen megzavarodtam, nem tudom, hogy mit szeretnek jobban: itt maradni, vagy kicsit otthon lenni, mig rendezodik a helyzet. Nehez dontes. 

Andrej orra nem szelel, ezert ejjel is orrot szivtam neki, alig aludtam valamit, mert folyamatosan nyuglodott, reggelre olyan voltam, mint a kapca. Adrien tovabbra is beteg, nem tudott felvaltani. Fizikailag is kifaradtam es lelkileg is. :S

Sokat gondolkozom azon, hogy lehet ennyire kifaradni, holott ket helyes kisgyereket kell csak ellatnom. Mi ebben a nehez? Estere megis nagyon elfaradok.


2012. február 14., kedd

Tartiflette


Valentin napi vacsorara tartiflettet keszitettunk. Valami remlik, hogy mar meseltem a tartiflette-rol ezen a blogon, de maga a blog olyan idos, hogy mar nem emlekszem ra kristalytisztan.

Piszok nehez jo fotot loni egy etelrol. Ez a fenti foto is "meg van trukkozve", nana! Egy titkot elarulok: a feher bor nem feher bor, hanem whisky, mivel nem volt kedvem egy egesz palack bort kinyitni a foto kedveert, hanem a mar nyitott whiskys palackbol toltottem a poharba, majd foto vegeztevel vissza a palackba. Mi nem iszunk bort, csak gyujtjuk, mar van 3 palackkal. :) Egyszeruen kar lenne kinyitni egy palackot, mivel nem fogyna el. A szilveszteri pezsgot is ki kellett ontenem a csapba, mert csak a hutoben allt, mar februart irtunk, feleslegesnek lattam foglalni a tej helyet. Szerencsere nem proccos es ennel fogva draga francia pezsgo volt, hanem egyszeru pezsgo bor (Asti spumante).
A whisky sem a mienk, hanem sogorome. Aposom hozott neki egy oriasi palackkal meg novemberben es mult heten, amikor itt jart nalunk sogorom kibontottak, ittak belole ket poharral es nem vitte el magaval. Szamomra a szitu erthetetlen.

A tartiflette receptje:

- felig megfoztuk a krumplit sos vizben;
- a fustolt szalonnat megpiritottam izlesem szerint, pirosra, ropogosra; Adrien nem piritja elegge, nem suti ki belole a zsirt, nem eleg ropogos;
- a porcelantal aljara raktuk a kruplit, ra nagyon keves tejfolt, majd a piros es ropogos szalonnat, ismet krumpli, megint keves tejfol, vegul a reblochon sajt;
- be a sutobe, pirosra, ropogosra sutni;
- kesz is.

Valentin napra kaptam piros rozsat Adrien-tol, rogton jo lett a kedvem. Aranyos volt, mert hazajott a delutani csavargasabol (postan volt levelet feladni) es a fejere csapott, hogy egy masik levelet elfelejtett feladni, ezt en be is kajaltam annak rendjen, o elrohant es viraggal es ket tabla csokival jott haza. :)

A virag a hatterben

2012. február 10., péntek

Kulsz

Maja talalt egy kis kulcsot az egyik kincsesdobozomban es azt mondta: kulsz. Onmagatol! Egyelore akkor mond szavakat, ha kerjuk, hogy ismetelje utanunk, igy ez a kulsz most jol meglepett engem. Igaz az is, hogy mar kovetkezetesen valaszol, ha kerdezunk tole es mar nem mindig csak nemleges a valasza. Kersz vizet? No. Kersz narancsot? No. Kersz sutit? No. Ezt jatszotta velunk egy hettel ezelottig, de vegre megvaltozott es amikor tenyleg ker valamit, akkor azt mondja, hogy oui. Sajnos nem magyarul valaszol. Sajnalom es frusztral, hogy erosebb a francia, de nem tudok mit csinalni, csak magyarul tepem a szamat tovabbra is.

2012. február 8., szerda

Pletykalok

Sajnos nem all jol a szenank, az ido fogy, mi pedig nem tudunk intezkedni, mert Adrien influenzas lett. Nem csodalkozom, ebben a jeges szelben -brrr, most is kirazott a hideg- konnyu meghulni. Nehogy az legyen a vege, hogy itt kell megbuggyannunk eletunk vegeig ebben a fatorony nelkuli faluban (70 ezer lakos, de nekem mindig falu marad). Megbolondulok!

Anyost es vele elo gyerekeit athivtam koccintani januar 1-en. Anyos es nagyobbik sogornom jott is, kis sogorom nem jott, dolga volt. A franc tudja mi, de dolga volt. Ra nem tudok haragudni, joindulatu srac.
Anyos meselte, hogy mondta Manoenak (nagyobbik sogornom, anyos nagylanya, Adrien idosebbik huga), hogy "menni kell koccintani Adriennekhez", ezen ok vihi-vihorasztak, de nekem eleg szarul esett, hogy nem orultek a meghivasnak es kelletlenul ugrottak at hozzank. Miert meseli el? Miert ilyen tapintatlan? Vagy en vagyok mimoza? Lehet. De jojjon a szaft. Anyos meselte, hogy Sandrine hapsija ppppont most talalta ki, hogy Svajcba akar koltozni, ott akar dolgozni. Januar 1-en kussoltam, nem akartam reagalni erre az informaciora. Ugy erzem anyos direkt akar engem huzni Adrien ex csajanak sztorijaival, hat en nem adom meg neki az oromot, hogy barmit lasson rajtam, haragot, irigyseget, feltekenyseget, inkabb pokerarcot vagok, ami rohadt nehez, de en akkor is fapofat vagok, maximum egy "oh, tenyleg?" kerdest eresztek el, hogy legalabb reagaljak. 
Tegnap rakerdeztem Adriennel (nem magamnal, hanem gyerekeim apjanal), hogy ki az a Sandrine? Tudom en, hogy az ex-csaja, de hatha van egy masik Sandrine, akit anyos ismer. Jol gondoltam, nincs masik. Adrien is csak ezt az egyet ismeri. 
A helyzet nagyon erdekes, hogy pontosan abban az idoben szeretnenek elkoltozni Svajcba, amikor mi is. Nem 4 honappal korabban, nem 5 honappal kesobb, hanem pont ugyanabban az idoben, mint mi is. 
Bar az ex-csaj itt lakik a faluban, meg soha nem lattam ot, remelem koltozes eseten sem fogom latni ot. Szegenyrol olyan sokat hallottam mar, hogy tuti felrugom a Holdig. Nem Adrientol hallottam, nana! Anyos a hunyo.

Nem tudom, hogy ilyen pletykakrol lehet-e irni egy blogban, de ha nem irok ilyenrol, akkor egy steril, se ize, se buze blog lenne. 
Adrient kerdeztem, hogy nem zavarja-e, hogy anyukaja meg mindig tartja vele a kapcsolatot, rank meg konkretan szarik? A valasza az volt, hogy nem zavarja, nem tud ezzel mit csinalni, nem foglalkozik vele, mert teljesen folosleges, nem veszi keszpenznek az anyja tetteit, gondolatait, szavait. 

Igazabol mar engem sem erdekel anyos es az ex-csajos sztorijai, csak el akartam meselni, mementonak. 

Anyossal meg januar 1. utan talalkoztam egyszer, januar 5. korul lehetett, amikor csunyan osszeszolalkoztak (lanykori neven: osszeugattak) a noverevel azon, hogy a dedinek memoriakiesesei vannak. En meg igy orditani ket not nem lattam, nem volt felemelo erzes. Csak pislogtam zavaromban.
Az en velemenyem az, hogy az ember a sajat anyjaval ne banjon ugy, mint az udvarra kivert kutyaval, plane, ha olyan anya, mint a dedi, aki josagos, melegszivu, segitokesz es meg szamtalan pozitiv jelzovel illethetnem.
Pati (dedi elsoszulottje) duhrohamot kapott, mert a dedi mindig mindent 100-szor megkerdez, nagyon rossz a memoriaja, de 80 eves, mit akarnak tole? Miert kellett vele kiabalni? Aztan ezen miert utkoztek ossze anyossal? Egyaltalan nem voltak jo gyerekei a dedinek ebben az elethelyzetben. 

Eleg cifra csaladba kerultem. Barcsak aposom lakna kozel hozzank, o meg igazi fabol van faragva. 

2012. február 6., hétfő

Fotomontazs


Mukk, keresedre, hogy a varganyak ne csipjek a szemed! :)

Jo kis fotomontazst rittyentettem, nem? Ezeket a fotokat Barbi lotte a Cite des Enfants-ban. Jo kis izelito, nem?

2012. február 2., csütörtök

Varganya

Ilyen volt, ilyen lett!

 

Aposom hozta tavaly novemberben ezt a rekesz varganya gombat. Nem gyonyoru? Ettunk belole nyersen (!), salatanak valot, paroltat, de meg mindig maradt rengeteg, igy aposom megpucolta, felszeletelte es megparolta oliva olajon, vegul elrakta a melyhutobe. Ma ihletet kaptam egy kis varganyas risottora, a foton latszik az eredmeny. Az izet csak elmeselni tudom, frenetikus. 


Egy kicsi hagymat megparoltam, majd radobtam a risottonak valo rizst (hazudok, mert nekem csak gyalog rizsem volt itthon). Arborio rizst illett volna hasznalni. Husleves levevel ontogettem fel a rizst, aprankent, ha elfott, ujra ontottem ra husleves levet, mig meg nem puhult. Vegul radobtam a megaprobbra vagott varganyat, parmezant is kevertem bele es voila, kesz is a mennyei risotto. Isteni lett!

Besurusodtem

Itt volt nalunk Barbi, kereken egy hetig. Hetfon jott, vasarnap tavozott (mondom, kerek-perec egy het volt).
Nagyon hasznos volt, hogy eljott, mert igy gatyaba razott es meg egy csomo helyre is eljututtunk, peldaul a Cite des enfants-ba, ami olyasmi, mint a Csodak Palotaja Pesten. Oriasi volt, en nagyon elveztem, de nemcsak en, hanem Maja is es Barbi is, sot, valoszinuleg Andrej is, mert allandoan ki akart nezni a babakocsijabol, ezert -bar tilos-, de kipolcoltam es felultettem ot. Igaz, hogy csak Magyarorszagon tartjak ezt a "tilos a felultetest" ilyen szigoruan az anyukak, mert itt Franciaorszagban mar tobb anyuka kerdezte tolem, hogy mar megtartja-e magat, ha ultetem.

A Cite des enfants (Csodak palotaja) olyan, mint egy vidampark, csak annal sokkal erdekesebb. Volt vizes blokk, volt epitesi terulet talicskaval, vedomellennyel, vedosisakkal, szivacsteglaval, volt labirintus, amiben kulonbozo feladatokat kellett megoldani, volt fenytoll, amivel a sima falra lehetett irni, volt szaglo es zajos csale oszlop, meg kellett szagolni, vagy hallgatni es megmondani, hogy citromot, vagy almat erez-e az ember, vagy vonat erkezeset hallja-e. Sorolhatnam, hogy mik voltak, de nem teszem, menjetek, probaljatok ki ti is!

Voltunk ketfele allatkertben. Az egyik a cheptainville-i (magam sem tudom, hogy kell ezt kiolvasni), ami egy csaladi allatkert, 12 Euroert megnezhettunk kulonbozo fele tyukokat, kakasokat, szamarat, pavat, pulykat. Nyakig sarosak lettunk, oda tenyleg gumicsizsmaval lett volna erdemes menni. 
Haromszor voltunk ott: eloszor, utoljara es soha tobbet.
A masik allatkert Parizsban a Jardin des Plantes-ben volt (ejtsd: zsardendeplant), itt mar tobbszor jartunk. Legalabb latni  parducokat, struccot, dromedart es egyeb egzotikus allatokat. A belepo olcsobb, mint a csaladi falusi allatkert. Csak 9 Euro volt. Sajnos eleredt az eso, igy csak 50 percet nezelodhettunk, utana bemenekultunk a La baleine nevu etterembe, ami sajnos kicsit proccos etterem volt, emiatt nem ehettem magam kipukkanasig, de nem baj, ugyis fogyokurazok. Januar 5. ota 3 kilot fogytam, ami egyenlo a semmivel, de legalabb elindult es nem adom fel. A modszerem: kevesebbet eszem, nem eszem butasagokat, nem vacsorazok. 

Voltunk meg a szokasos Woupi-ban, ez egy klasszikus jatszohaz, oriasi csuszdakkal, ugralovarakkal, trambulinokkal, majomhaloval. Az a jo benne, hogy a felnott is csuszhat-maszhat a gyerekevel. Erdekes volt, hogy Maja Barbival ki akarta probalni azt az ugralovarat, amitol eddig felt es nem volt hajlando felmaszni ra. Utana meg az apjat is felkonyorogte ra, legalabb 3-szor leugrottak rola. 

Sajnos hipp-hopp eltelt a het, de nem szomorkodtam, mert jol kidumalhattam magam, Barbi ellatott eletviteli tanacsokkal, igy most jol vagyok, sot, van egy jo hirem, ugy nez ki, hogy koltozunk. Genfbe. Amikor meghallottam, hogy sikerult, majdnem bogtem boldogsagomban. Itt akarom hagyni ezt a szarfalut. Barmikor kepes vagyok ujrakezdeni, mint a fonix madar. Adrien-nek novemberben jott az otlete, hogy a legjobb lenne Svajcban dolgozni, nem Parizsban es elkezdett informaciok utan nezni, keresgelni. Tegnap volt interjun es maris a kezeben van a munka. Oriasi! Hogy oszinte legyek, hittem benne, tudtam, hogy meg tudja csinalni, mert egyreszt nagyon odarakta magat, sok energiat fektetett a munkakeresesbe, valamint annyira hisz magaban, hogy ugy gondolja o fujja a passzat szelet (a hires francia nagykepuseg, ugyebar). 
Azt meg nem tudjuk, hogy hogyan tovabb, mikor mondjuk fel ezt a csudalatos lakast, amiben most elunk, de valoszinuleg eloszor o megy, ledolgozza a probaidot (3 honap), aztan mi is utazunk (en es a gyerekek). Persze 3 honapig nem birjuk ki nelkule, plane Maja, o nagyon sokat emlegeti az apjat, ha nincs itthon. 
Ugy erzem uj eletet kezdhetuk, mert sajnos minket is felzabalt a hetkoznap, a botladozas a gyereknevelesben.

Andrej felebredt, megyek. Grrr!