Ma az jutott eszembe, hogy Maja ugy egett bele az emlekeimbe, hogy fekszik a kisagyban es szundit. 5 napos volt. Hazaertunk a korhazbol, beraktuk a kisagyba, betakargattuk es o aludt tovabb. O nagyon sokat aludt ujszulottkent. Ez az elso kitorolhetetlen emlekkepem rola. Andrejrol az elso emlekkepem a szuletese utani pillanat volt, amikor hoztak megmutatni nekem a mutet eltakaro fuggonyon tulra.
Majaval minden hirtelen tortent. Hirtelen belazasodtam, egesz nap ctg-re voltam kotve, vegul nap vegen az ugyeletes orvos (szamomra) hirtelen javasolta, hogy szuljek meg. Csaszarral. Ezek utan pedig mar arra emlekszem, hogy masnap a kezemben tartom Majat es zokogok. Annyira zokogtam, hogy at kellett adnom a polyaba csomagolt ujszulottet Adrien-nek, mert csak gornyedtem a sirastol es a csaszarmetszes okozta fajdalomtol, nem tudtam tartani Majat. De Majara, az arcara nem emlekszem igazan, maximum arra, hogy feltunt, kis vagas van a halanteka kornyeken. Belevagtak a fejebe, de tenyleg csak leheletfinoman. Azota tudom, hogy a mienk nem egyedi eset volt, elofordul az ilyen. Mar nem latszik a vagas helye, teljesen eltunt.
Persze, ha megeroltetem magam, akkor emlekszem, hogy meglepodtem, milyen rovid a mutoasztal, hogy hideg volt, hogy mutet kozben beszelgetunk az orvossal, hogy Adrien a fejemnel ult, de egy csomoszor felagaskodott, hogy lasson, pedig tilos volt, hogy hoztak Majat megmutatni nekunk, aki csupa ranc volt. De ezek nem begett kepek, hanem erolkodos emlekek.
Andrej arcara tisztan emlekszem az elejetol fogva. A szuleteskor orditott, majd athoztak a fuggonyon tulra, ahol a fejem volt, en elkezdtem beszelni hozza es csodak csodajara megnyugodott, szo szerint figyelt ram. Csupa ertelem volt (persze ez hihetetlennek tunhet, de igy volt). Meghato pillanat volt. Mar akkor is nagyon szep kis pofija volt, mint most is. Remelem fog hasonlitani Majara nagyobb koraban is, mert akkor elmondhatom majd, hogy mindket gyerekem csudaszep. Anyai elfogultsag lenne? Nem, nem az. ;)
