Maja beteg lett, ezért orvoshoz vittük, innen jött az ihlet, papírra kellene vetni a tapasztalatokat.
Előre kihangsúlyozom, hogy a tapasztalatok szubjektívek!
Franciaországban minden orvos rácsodálkozik Maja első oltására, a BCG oltásra, amit a csecsemők a karjukba kapnak. Csodálkoznak, hogy milyen és mekkora. Természetesen rá szoktam kérdezni minden alkalommal, hogy náluk hova adják és milyen alakúra. De mindig csak az a válasz, hogy másmilyen. Én pedig erősködtem, mert ezt nem találtam kielégítő válasznak. Az első gyerekorvosunk, a békebeli doktornő azt mondta, hogy ő a kar alsó részébe adja, hogy ne éktelenkedjen egy "varrat" ott a karon, pláne, ha a gyerek később modell szeretne lenni.
A békebeli doktornőt nagyon szerettem, sajnos elment nyugdíjba. Ő egy mindig nagyon elegáns, mindig csinos, mindig kedves doktornő, szép frizurával, finom sminkkel. Mindig szívesen beszélgetett velem, nemcsak Maja egészségügyi helyzetéről, hanem minden másról is. Nagyon elkeserített a hír, hogy már nem marad a PMI-ben (Protection Maternelle et Infantile, azaz Gyermek- és Anyavédő Központ, védőnők és orvosok csapata dolgozik itt).
Helyette jött egy nagyon, de igazán nagyon fiatal doktornő. Őt is szeretem, bár bele-belenézett Maja dossziéjába, tehát látta feketén-fehéren, hogy mikor mekkorát nőtt, mikor mit evett, de mégis feltett ismétlődő kérdéseket. Nem baj. Ő szép doktornő, szép az arca, de óriási a valaga. Most ez nem túl szép tőlem, hogy leírtam, de a békebeli doktornőről, ha leírtam a benyomásaimat, akkor a fiatal doktornőről is kénytelen voltam leírni a legszembetűnőbbet.
Saját gyerekorvosunk még nincs, ez egy nagyon hülye dolog, aggódom is. Lépni kellene. Sőt! Kellett volna már réges-régen. Keresni egy gyerekdoktort, hogy vészhelyzet esetén legyen kihez fordulnunk. Eddig a család háziorvosához futottunk, őket nem éreztem tökéletesnek, legfőképpen lehúzásnak éreztem a vizitet. Állításuk szerint gyerekorvosláshoz is van jogosultságuk.
A magyar doktornőnk a rideg doktornő, akihez, ha menni kell, akkor elkezdek fázni, libabőrös lenni. Igaz, hogy két falut visz hivatalosan és még egyéb falvak kis magánbetegeivel is foglalkozik, de velem mindig olyan szűkszavú volt, ez pedig egy kezdő anyának nem megnyugtató.
Ha már az előző két doktornő külsejére kitértem, az övéről is írok. Ő a biodoktornő. MBT cipőben jár, semmi flanc nincs a ruházatában, a frizurájában.
Egyedül akkor volt egy mosoly az arcán, amikor kínomban kivittem hozzá Maját, miután még mindig nem kakálta ki a fakaticát, amit 3 nappal korábban nyelt le Wildi barátnőmnél. Lenyelte, ez fix volt, hiszen láttuk a kezében, utána viszont eltűnt. Wildi pedig tűvé tette a lakást, többször is, de a fakatica nem került elő. Tehát 100%, hogy lenyelte. Én még láttam is, hogy emeli a szájához, de amikor áttúrtam a száját, már lement a katica. A biodoktornő elmosolyodott és mondta, hogy ami bement, az garantáltan kijön, úgysem tudja megemészteni. Szerinte nem nyelte le, mert ennyi idő alatt már rég ki kellett volna jönnie. Aznap este jött ki.
Szerbiában is beteg lett Maja. Pontosan az utazás napján már lázas volt, de Doliprane-nal le tudtuk vinni, azonban elég forrónak tűnt a gyerek, így megnyugtatásképpen elugrottunk egy gyerekdoktorhoz.
Ő nagyon ért a gyerekek nyelvén, mondhatom, hogy az eddigi gyerekorvosok közül a legjobb, legszimpatikusabb. Úgy indít, hogy előhozza a gumizsiráfot, meghallgatja a sztetoszkóppal a zsiráf nyakát, megsimogatja a gyerek ujjait, kezét vele és csak utána hallhatja meg a szívét, tüdejét. Utána megnézi a fülnézővel a nyuszi füleit és csak utána a gyerek füleit. Abszolút gyerekbarát doktor.
