Az év gasztrobloggere

Most találtam rá "az év bloggere" logóra, ki is raktam az én blogomra, de ahogy elnézem ez igazából "az év gasztrobloggere" lesz, így én nem vagyok jogosult a díjra. Gyalog blogdíj nincs?

Nem is tudom milyen kategóriában indulhatnék, mert még nem körvonalazódott, hogy az én blogom miről fog szólni. Nyilvánvalóan magamról és erről az új szituációról amibe belecsöppentem, hogy Franciaországban élek a gyerekemmel. Egy újszülött önmagában is új helyzet az ember életében, hiába, hogy elmúlt egy éves. Az is egy megoldandó feladat, hogy egy külföldivel élek külföldön. Mondok egy példát. Ma megkérdeztem tőle, hogy mit szeretne enni ebédre, mert bevállalnám a főzést, ha már az esetek zömében ő főz, pláne vacsorát. Rendes ember! Felajánlottam neki, hogy csinálok pörköltet nokedlival, azt nagyon szereti. Ő pedig kicselezett és míg én átpelenkáztam a csemetemajmot, ő már a tűzhelynél kevergette az apukája által sk. készített confit du canard-t (konfitált kacsát, a google tolmácsára szorítkoztam. Van ilyen szó magyarul? Remélem, édesapám nem olvassa a blogomat, mert kapok nyaklevest földbe döngölő iróniával fűszerezve). Egy szó, mint száz, ő (a férfim) inkább francia menüt szeretett volna enni.

Én most ettem életemben először konfitált kacsát. Eddig csak frissen sütve ettem, azt eddig is imádtam, de a konfitált változata is isteni. Nem találok szavakat, annyira finom volt. Az elején idegenkedtem, túlságosan zsírosnak tűnt, meg már egy éve állt a konyhaszekrényben, őszintén szólva már ki is akartam dobni a kukába, hátha nem veszi észre és hátha az apja nem kérdez rá, hogy megettük-e.

Én csak a kacsa húsát ettem, köret nélkül, mert éppen fogyókúrázom. Nem éppen, hanem mindig, még mindig, örökké. Most éppen Dr. Dukan fogyókúráját követem, de erről már írtam, nem szeretnék ismétlésbe esni.

Ez a blog ettől a konfitált kacsával akár nevezhet is "az év gasztrobloggere" versenyen is. Nem? Az igaz, hogy nem én sütöttem, hanem az apósom, de ettől még gasztronómiáról szólt a bejegyzés. Én nem törlöm le a regisztrációmat, ettől a bejegyzéstől igazságosnak érzem, de azért majd elolvasom tüzetesebben is a szabályzatot, nehogy baj legyen.

Fotót nem lőttünk a kacsáról, mert akkor még nem tudtam, hogy egy gasztroblogger versenyen akarok részt venni, egyébként sem lett volna túlságosan ízléses és művészi a fotó. Mi nem szoktunk flancolni az ételekkel, nem csicsázunk, ezért a googleról csenek egy szimpatikus és legfőképpen nyálcsorgató fotót.

 Ilyen volt, feliratozatlan üvegben (1. kép) és ilyen lett, flancos fokhagyma és rozmaring nélkül(2. kép).

Eltelt tobb, mint ket ev, most olvastam vissza, csak ugy. Hat ez micsoda egy modoros bejegyzes lett. Brrr!

2010. szeptember 11.

Copy + paste egyik haldokló blogomról: 

Ma azért írok, mert ráérek. Adrien elment az Auxerre - Caen meccsre. Auxerrbe. Ami tőlünk 143 km-re van. Muszáj volt elmennie, hiszen bérletet váltott a szezonra, az összes hazai pályás Auxerre meccsre. Ez azt jelenti, hogy minden második szombaton délután 5-től éjjel 11-it házon kívül lesz. Én mondtam neki egy gyengébb pillanatomban, amikor elöntött a szeretet, hogy járjon el meccsekre, hiszen úgy szereti. Ő meg kapott az alkalmon és beült az autóba, elszáguldott Auxerreig, mondván interneten nem lehet bérletet vásárolni (?). Rákérdeztem. Tényleg azt mondta, hogy nem lehet (azaz nem engedi a rendszer).
Az Auxerre a kedvenc csapata gyerekkora óta, hát hagy menjen! Örült is neki, látszott, hogy ragyog az arca. Aztán persze volt belőle balhé.

Ma október 30. van és Auxerre - Nice meccs.  (Útólagos bejegyzés: 2:0)

Szerintem ez érdekesebb fotó (picasaban  szerkesztve): 

Fête de l'Humanité

Ismét saját ágyába szoktatjuk Maját, mert a takonykór alatt ismét átkerült a mi ágyunkba, végül velünk aludt (mert nem lélegzett az orra, gondoltuk hátha köztünk kap levegőt :) hülye szülők).

Majd' egy órás halálordításon vagyunk túl.

Ma a nagy "Fête de l'Humanitén" voltunk. Ez a Francia Kommunista Párt rendezvénye, minden évben megtartják. Most van a 80. évforduló. 3x voltam: előszőr, utoljára és soha többet.

Ez a fesztivál nagyon hasonlított Woodstockra (bár ott, akkor nem jártam). Teli raszta frizurás, szakadt gatyás, büdös, részeg fiatallal.

Sok hányást láttunk és kevés kukát, ezért a szemét az utcára volt ledobva, de látszott itt-ott, hogy keresték a kukákat, mert zömében a villanyoszlopok tövét nevezték ki szemétgyűjtőnek, ott hatalmas szeméthalmaz gyűlt össze.

 Minden standnál idősek mantrázták, hogy megálljt kell parancsolni a 67 évnél meghúzott nyugdíjkorhatárnak (ezt akarja bevezetni Möszjő lö prézidan Sárközy). Nagy zsivaj volt, mert minden standnál kocsmazenészek üvöltöztek.

Mindez 19 Euroért, szerintem lehúzás.

Ettünk 3 Euroért sültkrumplit és egy szál virsliméretű kolbászt. Finom volt. A higiéniáról nem beszélek, mert az erősen kifogásolható, de én nem vagyok finnyás.

Térülve-fordulva megkívántam a churrost (finom, illatos édesség, frissiben sütve, nutellával), de annyira pocsék volt, hogy AF visszavitte. Ki is cserélték szó nélkül. Ugyanolyan pocsékra. Ettünk 1-1 churrost és kidobtuk (kuka híján az utcára).

Ezek után eljöttünk. Marha messze parkoltunk (de legalább ingyen volt a parkolás). Vasárnapi sétának pont jó volt, még lovakat is láttunk, Maja nagyon csípi az állatokat.

Egy utolsó kuriózu a fesztiválról: Adrien két belépőjegyet vásárolt és autótisztítás közben egyet sikerült eltüntetnie, érthetetlen, hogy egyet kidobott, míg a másikat nem. Így el sem akartunk indulni, mert tudtuk, hogy a helyszínen a belépő 25 Euro lett volna. Szerencsénkre az egy nappal azelőtti bulin Delphine unokatestvér odaadta a jegyét Veroniquenak, aki a Pascal nagybácsi élettársa, de ő meg megtaknyosodott és nem volt kedve elmenni, így átadta nekünk a jegyet. Így spóroltunk 25 Eurot és veszítettünk 38-at.

2010. szeptember  12. bejegyzés

Új autó, Ikea, Auxerre-Nice meccs

Tegnap megérkezett az új autónk. Igazából nem a miénk, csak céges. De végre egy újszagú és biztonságos autó.

Ami érdekes  benne, az a  fénytető, ami egészen hátra tud csúszni,  nemcsak egy résnyi eget látunk, hanem egy egész lepedőnyit. Marha fontos opció! Gondolom Majának fog tetszeni, egyelőre végig aludt az Ikeába vezető úton. 

Ma végre megvettük a polcot, ami a cipőket fogja rendben tartani. Végre valahára. Meg sem tudom számolni, hogy hány hónapot kellett várnom rá, de ez most már nem is fontos. 

Ez egy sima gyalog polc, amit tele fogunk rakni Ikeás cipősdobozokkal. Szerintem pofás lesz. Ha meg nem lesz pofás, rakok rá egy rolós függönyt. Már ma is akartam venni, de Adrien elveszítette a türelmét, így nem húztam tovább az idegeit, futottunk a kasszához. Csak az Ikea marketingje nem hülye, pontosan a kasszák elé pakolták a karácsonyi csetreszeket, muszáj volt vásárolnom. Maja élvezte, hogy úgy száguldozom vele és a bébikosárral, mint egy forgószél. Adrien már a kasszáknál állt és várt ránk. Így csak réMszarvasokat vettem, Mikulásokat, karácsonyi tölcséreket, mind elengedhetetlen a karácsonyi hangulathoz.

Ami még nélkülözhetetlen volt, az a 2 Eurós seprű és az 1 Eurós tésztaszűrő. 

A kocsiba befért minden, még a polc is. Délután 4-kor végeztünk (20 perc az út hazáig az Ikeából) és Adrien-nek 5-kor kellett elindulnia a meccsre Auxerrebe. Ma Auxerre-Nice meccs lesz. Mondtam neki, hogy nem lesz semmi baj, ha nem a meccs előtt szereli össze a polcot. Komolyan vette, pedig vicceltem. Még mindig nem értjük egymás vicceit, jól nézünk ki.

Ikea autó és a hozzávaló szerszám:

Nem álltam meg a pékség előtt

 
Manoe írta felkiáltójellel, hogy sétálás közben meg ne álljak a pékség előtt.
Közösen fogyókúrázunk. Ő már -7 kg-nál tart, míg én -5 kg-t értem el ma reggel (őszintén pedig stabil -4 kg-t dobtam le eddig). Nem rossz, ahhoz képest, hogy október 5-én fogtunk neki. Dr. Dukan hívők lettünk.

De ezt figyeld! Az uram vett 4 napja néhány mini pain au chocolat-t séta közben Majának (szerintem inkább önmagának), de nem ízlett neki, nem volt már friss, ezért a babakocsiban maradt száradni.
Ma elmentünk a parkba Majával, gondoltam megetetetm a hattyúkat a száraz sütivel. De a csokit kitördeltem a sütikből, nehogy elpusztuljanak bélelzáródásban (marha zöld vagyok, mi?), de a dédi is velünk volt, folyamatosan basztatott, hogy mé' nem adom oda a hattyúknak a csokit is. Ott zsibogott az agyamba: "azé', mert ÉN akarom megenni, kopog a szemem, nem hallod?!?!?". Végül a csokit is a hattyúknak adtam. Ha nincs a dédi lehet, hogy megettem volna. Sőt biztos. Így megmenekültem. Nem lennék valami hatékony tagja egy drogelvonókúrának, ha  függő lennék.

Járássegítő talicska a játszótéren

Tegnap Maja az apjával volt játszóterezni, vitték a járássegítő talicskát is, mert Maja rajong érte, meg láttam a játszón, hogy más is leviszi a sajátját. Tegnap állítólag közelharc volt a mi járássegítőnkért, minden gyerek azzal akart rohangálni. Pedig az elemek éppen meghaltak benne, most csak járni lehet vele, de zengő-bongózni nem. Még a nagy 3 évesek is ezzel akartak teperni. 

Az apja vett Majának (inkább maguknak, ne legyek álszent, az apja nagyon édesszájú) csokis sütit, na az kiverte a biztosítékot a kölykök körében: járássegítő az egyik kézben, csokis süti a másik kézben?!?!?   De mondtam az apjának, hogy már többször láttam, hogy a játszón kapnak uzsonnát (csokis sütit) a gyerekek, szóval ezzel nem fedezte fel Amerikát.

Maja úgy lefáradt, hogy este pillanatok alatt elaludt a kezemben. Már nem cicin altatom el, de azért még kap, ha éjjel, vagy a délutáni alvásból felébred. Ezzel a legkönnyebb visszaaltatni (=lustaság).

A fórumomon az egyik anyuka így reagált a pain au chocolat-ra:
"Fúúú, merre tart a nyugat=világ? Csokis süti a játszón? Itt megbotoznának érte trendimamik! Max. gyümi vagy puffasztott köles a kompatibilis."
Itt nem kínlódnak gyümölcspucolással, összekockázással, dobozkába rakással. Úgy látom, hogy munkából hazajövet elmennek a gyerekért (bölcsi, ovi, isi), menet közben még játszóznak egyet, ebbe meg csak az fér bele, hogy beugranak a pékhez (a minap az egyik anyuka a havernőjére hagyta a saját gyerekeit és elrohant a pékhez és hozott minden gyereknek péksütit, egy nagy-nagy papírzacskónyit).
De ez a csokis süti (pain au chocolat) olyan ősi(nek vélem), mint a croissant-t. Olyasmi, mint a túrós batyu ez a csokis süti (ami inkább batyu, tehát péksüti). A túrós batyu is "káros"?


Már késő délután járunk játszózni, mert csak akkor vannak ott gyerekek. Délelőtt, vagy kora délután olyan csalódás, hogy tök üres. Olyankor szomorú hangulata van. 5 felé már tök sok gyerek van,sokkal vidámabb. Maja nagyon csípi a gyerekeket.

A 4. blog

Ez a 4. blogom. 

Az elsőbe csak fotókat raktam fel, ettől túl intim lett.
A második nem volt eléggé felhasználóbarát (user friendly, hogy trendi legyek).
A harmadik blog neve nem tetszett, erőltetett volt (úgy brainstormingoltuk össze a fórumtársaimmal, semmi zsigeri nem volt benne), 1 hónapja nem írtam semmit abba a blogba és én magam is elfelejtettem a címét, ez azért elég nyomós rossz omen. 
Ez a negyedik, meglátjuk, hogy képes lesz-e túlélni. 

A blog neve fontos. Mert egy jellegtelen című blogba egyszerűen nem tudtam írni, modoros lettem (ismerem a modoros blogot). 

Bármilyen számomra frappáns cím foglalt volt. Mondom, még braimstormingoltunk is a fórumomon, de bármilyen jó ötlet jött, foglalt volt. 

Ez a franciakulcs onnan jött, hogy felcsaptam a magyar-francia szótáramat az "fr" betűnél, mert mindenképpen francia előtagú szót akartam címnek. A franciadrazsé foglalt volt, Vass Virág írt ilyen című könyvet, a csigaház is foglalt volt, a parizsi, parizer is, sőt a csiga, csigahaz, csigabiga is, sorolhatnám a végtelenségig, de az összes eredeti cím elkelt.

Franciaországban élünk, apa, anya és egyelőre egy gyerek (én az anya vagyok). 

Franciaországon belül pedig Párizs Alsóvárosban. Az agglomerációban. Kicsit város, kicsit falu. Város, mert 19 ezer lakosa van, falu, mert itt aztán nincs semmi érdekes. A legközelebbi bolt 15 perc sétára van. Na jó, 5 percre van egy kisbolt, de az maximum tűzoltásra jó, ha nincs itthon valami égetően fontos. Igaz mi akkor is a távolabbi boltba megyünk, nem kíméljük az ózont. Paradicsomföldek sincsenek, de kis kertes házak vannak és lakótelepek is. Amit egy turistának ajánlanék, az a kastély. Ma már könyvtárként működik, elég csinos, modern, tetszetős. Valamint zeneiskola és díszterem is van ebben a kastélyban, ha valaki házasodni kívánna, ebben a teremben teszik. 

A kastélykertbe járunk sétálni Majával (a gyerekkel), ott van 2 játszótér is, ahol lehet barátkozni anyukákkal. Túlzok. Mert sokszor voltunk már a játszótéren, de eddig egyetlen egyszer tudtam beszélgetni egy anyukával, a többiek fridzsiderek voltak. Köszönni szoktam, mosolyogni is, de ritkán köszönnek és ritkán mosolyognak vissza. Szerintem az az anyuka nem francia volt, akinek volt kedve beszélgetni velem.

 A kastély, ahova sétálni járunk. Itt van a legnagyobb játszótér és itt lehet hattyúkat etetni.